15 / 2432 db bejegyzés — 3. oldal
Amikor rossz levegőminőségről beszélünk, általában az utcai szmogra gondolunk. De a valóság az, hogy az otthonunk levegője gyakran szennyezettebb, mint a kinti. Bútorainkból formaldehid párolog, tisztítószereinkből ammónia, festékekből benzol. Ezek az illékony vegyületek éveken át lassan kibocsátódnak, és mi közben naponta órákat töltünk bent, belélegezzük őket.
Évtizedek óta hallgatjuk, hogy a műanyag vágódeszka higiénikusabb, mert lemosható, mosogatógépbe tehető, és nem szívja magába a nedvességet. A fa vágódeszkákat sokak szerint elavult, nehezen tisztítható, baktériumtenyésztő felületnek tartják. Csakhogy a valóság pontosan fordítva van: a fa nem csak hogy nem tart fenn baktériumokat, hanem aktívan meg is öli őket.
A rendszeres, száraz éjszakai köhögéshátterében a legtöbbször allergia, asztma, vagy egyszerűen csak az irritált a torok áll, ám nem mindig. Az éjszakai, fekve jelentkező száraz köhögés ugyanis lehet a szívelégtelenség egyik legkorábbi tünete. És ez nem holmi ritka, egzotikus betegség – évente tízezrek kerülnek kórházba szívelégtelenséggel, sokuknak pedig hónapokkal vagy évekkel korábban már megvoltak a jelek, csak nem ismertük fel.
Van valami különösen frusztráló abban, amikor tudjuk, hogy valami nincs rendben a testünkkel, de az orvosok nem találnak semmit. Az allergiateszt negatív, a vérvétel rendben, a gyomorvizsgálat is tiszta. Mégis ott van a migrén, a bőrkiütés, az emésztési probléma, a szédülés, a szívdobogás. És amikor megemlítjük, hogy bizonyos ételek után rosszabbul érezzük magunkat, akkor jön a legyintés: "Ez pszichés lehet."
Minden év januárjában előkerül valahonnan ez a mondás: a január harmadik hétfője az év legszomorúbb napja. Médiák írnak róla, közösségi oldalakon terjed, emberek komolyan veszik, hogy ezen a napon különösen rossz lesz a kedvük. Aztán jönnek a jó tanácsok, hogyan vészeljük át ezt a borzalmas napot. Csakhogy az egész egy tudományosan nulla lábon álló, kifejezetten manipulatív marketing-trükk, ami húsz éve tökéletesen működik.
Nem a „tökéletes edzés” a cél, hanem a következetes ritmus: terhelés, pihenés, majd újra terhelés. A fejlődés nagy része a két edzés között történik. Ha van alvás, folyadék, rendben van az étkezés, és megfelelően vannak beépítve a pihenőnapok, akkor az edzések, a hosszabb napi fizikai munka is jobban fog menni – és kevesebb az a nap, amikor „semmi kedvem”.
Mindannyian ismerjük ezt a jelenetet, sőt lehet, emlékszünk rá, amikor mi magunk éltük át. A gyerek beleharap egy paprikába vagy egy enyhén csípős fogásba, és azonnal elkezdi piros fejjel üvölteni. Ilyenkor persze a szülő bölcsen megjegyzi, hogy „látod gyermekem, mondtam, hogy a chilipaprika nem való kicsiknek”. De tényleg így van?
Van egy furcsa jelenség, ami évtizedekkel ezelőtt még szinte ismeretlen volt, ma viszont gyakorlatilag népbetegség: a fenékizmunk egyszerűen elfelejti, hogyan kell dolgoznia. Nem sérül, nem fáj, csak... kikapcsol. És amíg ő lustálkodik, addig a derék, a csípő és a térd veszi át a melót, amire egyáltalán nem lett tervezve. Az eredmény? Krónikus derékfájás, csípőproblémák, térdfájdalmak, anélkül hogy bárki megmondaná, mi is a valódi ok.
Télen, amikor a köhögés elkezd gyötörni minket, általában először a gyógyszertárba rohanunk. Ott aztán sorban állnak a különféle szirupok, pasztillák, inhalálók, mind megígérve, hogy enyhítik a tüneteket. De van egy filléres megoldás, ami valószínűleg ott van a fűszerespolcon, és amit évszázadok óta használnak pont erre a célra: a kakukkfű.
Veszünk egy szép új dolgot, örülünk neki, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy minden más körülötte régiségnek, avultnak, össze nem illőnek tűnik. Az új cipő mellé kell egy új nadrág. Az új nadrághoz egy új ing. Az új inghez egy új kabát. És mire észbe kapunk, az egész gardrób kicseréltük.
Ismerjed ezt a típust, vagy esetleg magadra ismersz? Hétfőtől péntekig nyolc órákat ül a számítógép előtt, alig mozog, aztán szombat reggel felkel, és elhatározza, hogy most aztán rendesen megmozgatja magát. Kétórás futás, intenzív edzőtermi program, vagy egy teljes napot tölt kerékpározással. Vasárnap este pedig alig bír mozogni, hétfőn meg minden izmában fájdalmat érez. Ez a hétvégi harcos szindróma, és sokkal veszélyesebb, mint gondolnánk.
"Minden rendben, minden szuper!" – A toxikus pozitivás börtönePanaszkodsz, hogy milyen nehéz napod volt, mire a másik rögtön rávágja, hogy "legalább élsz", "másoknak rosszabb", vagy "pozitívan kell gondolkodni". Vagy amikor saját magunkat kényszerítjük rá, hogy mosolyogjunk, miközben belül minden összeszorul. A toxikus pozitivitás pontosan ez: amikor a pozitív gondolkodás kötelezővé válik, és egyetlen negatív érzésnek sincs helye. Csakhogy a való életben nem működnek a szépítő Instagram filterek.
Van valami megnyugtató abban a gondolatban, hogy a kamrában sorakozó üvegek és zacskók tartalma évtizedekig eláll. Nem kell aggódnunk, hogy holnap reggel penészt találunk rajtuk, és nem kerülnek a kukába, ha elfeledkezünk róluk. Ezek az ételek gyakorlatilag örökkévalóak, és bár furcsának tűnhet, a természet valójában pontosan erre tervezte őket.
Emlékszel még rá, amikor a nyári szünet végtelen volt? Amikor egy év alatt annyi minden történt, hogy ősszel szinte más emberként ültünk be az iskolapadba? Most viszont közepe van, és az az érzésünk, mintha tegnap lett volna karácsony. Aztán meg húsvét. Aztán meg újra karácsony. Az idő szó szerint elszáguld mellettünk, és egyre kevesebb marad belőle.
Van valami furcsa abban, ahogy ma élünk. Reggel felkelünk az ágyból, átsétálunk a nappaliba, felnyitjuk a laptopot, és este ugyanott zárjuk le. Hétvégén talán kimegyünk bevásárolni, de aztán gyorsan hazafelé tartunk. A lakás ad mindent, mégis valahogy hiányzik valami, amit nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy nincs hova menni csak úgy, céltalanul, ahol létezhetünk anélkül, hogy fogyasztanunk kellene.