A karácsonyi kandúrkórus
Ebéd! – ordított be Soós Pista a karnagy udvarába. Kicserélte a kerítésre akasztott éthordót, s továbbporzott a furgonjával, hogy a többi öregnek se hűljön ki a pörkölt. Mikor elhalkult a motorzaj, az öreg bevitte az ebédjét, s csak úgy melegében kikanalazta az alumínium edényből. Előtte persze testvériesen Egonnak adta a felét, hiszen az öreg kandúr is megosztotta vele a magányát. Ilyenkor hálásan dorombolt, de olyan szépen, mintha egy mélyen zengő gordonka szólna. Sőt, néha a gazdája jelzésére folyamatos hangon tudott nyávogni, míg a karnagyi kéz le nem intette.