Ez az értékes gyógynövény rétek, utak mentén, legelőkön, árokpartokon él. Apró, fehér virágai áprilistól júniusig nyílnak. Két közeli rokona a széles levelű útifű és a közepes levelű útifű. Bár mindhárom fajta jelentős gyógyerővel bír, de a lándzsás útifű levele a leghatásosabb.

Nagy mennyiségben tartalmaz nyálkaanyagokat flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, iridoidokat (aukubint).
Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkaanyagoknak köszönhetően az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.
A lándzsás útifű szirup az egyik leghatékonyabb köhögéscsillapító, köptető szer, de remek vértisztító, sőt javítja az emésztést is. A gyógyszertárakban kapható változat helyett érdemes kipróbálni a házi főzésű szirupot is.

Szirup készítése

  • Gyűjtéskor csak az ép leveleket szedjük le, a növény többi része nem alkalmas szirup főzésére.
  • Daráljunk le a húsdarálón, vagy aprítsunk fel robotgépben egy púpozott maroknyi lándzsás útifűlevelet.
  • Ezt a levélpépet öntsük fel egy pohárka vízzel, hogy valamivel hígabb legyen, adjunk hozzá 250 g mézet és 300 g nyerscukrot.
  • Kis lángon, állandó keverés közben melegítsük ezt a keveréket közel forrásig.
  • Amikor a levelek, a méz és a cukor sűrűn folyós masszává álltak össze, azon melegében töltsük tiszta üvegekbe, majd tegyük a szirupot hűtőszekrénybe.
  • Akár 6 hónapig is eltartható!

Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!