A fenyőknek, mint tudjuk számos fajtája terjedt el, így az árusoknál is többfajta fenyőfából válogathatunk, méret és ár különbségekről nem is beszélve.

A karácsonyfa általános minőségi követelményeit szabványban is rögzítették. Eszerint nem engedhető meg a nyilvánvaló hibának számító törött törzs, csúnya, görbe növés és más szembeötlő torzulás, a féloldalasság, valamint a száradásra és betegségre utaló tűbarnulás, de a tűlevelek rendellenes hullása sem.

Lucfenyő

A legelterjedtebb karácsonyfa ma is a közönséges lucfenyő, még ha nő is azok száma, akik a tartósabb, hosszabban díszlő fenyőféléket keresik. Töretlen népszerűsége érthető, hiszen kecses koronája, örökzöld tűlombozata valóban szép. Karácsonyfaként nagy hátránya, hogy tűlevelei megszáradva lehullnak. Jól fűtött lakásban ez már egy hét alatt, távfűtéses helyiségben pedig gyakran már egy-két nap alatt bekövetkezik.

Ezüstfenyő

Az ezüstfenyő - másképpen szúrós vagy kolorádói lucfenyő - a közönséges zöld luc rokona. Látványos ezüstös szürke lombszínét annak köszönheti, hogy tűleveleit vastag viaszréteg borítja, ami a párologtatását, vízvesztését mérsékli, ami késlelteti a tűhullás megindulását. Tűlevelei általában kifejezetten szúrósak. Az ezüstfenyők nagyon szép karácsonyfák, de csak a gyökeres példányaik igazán tartósak.

Jegenyefenyő

Ugyancsak alkalmas karácsonyfának a luchoz hasonló örvös ágelrendeződésű jegenyefenyő. Alakjuk szép, karcsú, koronájuk is mutatós, tömött. Tűik megszáradva sem hullnak le, inkább szinte ráaszalódnak az ágakra, de közben többé-kevésbé megőrzik zöld színüket. Viszont meglehetősen drágák, mert magjuk beszerzése nehéz és nevelésük is körülményes. Tévesen a jegenyefenyőt is szokták ezüstfenyőként árusítani. Ennek csak annyi alapja van, hogy a légzőnyílások sávjában végighúzódó fehér viaszcsíktól szinte ezüstös a tűlevelek alja.

Normann fenyő

A normann fenyőként is emlegetett kaukázusi jegenyefenyő tömött ágrendszere és sötétzöld tűlombszíne miatt ugyancsak nagyon mutatós. Ez az árában is megmutatkozik. Alul ezüstös tűlevelei az alsó ágakon ívesen előrehajlók, fentebb pedig a hajtások felső oldalára hajlók, két oldalról egymásba fonódók.

Duglaszfenyő

A duglaszfenyőket szintén felhasználják karácsonyfaként. Ezek is örvös ágrendszerűek, hosszú, lapos tűik puha tapintásúak, és megdörzsölve kifejezetten narancsillatúak. Leveleik megszáradásuk után sem hullnak le. Viszonylag ritkán kaphatók. Az amerikai zöld duglasz gyors növekedésű, de meglehetősen igényes, pl. a későtavaszi fagyokra. Hosszú, lapos tűlevelei sötétzöld színűek. A kék duglasz lassúbb és tömöttebb növekedésű, és viszonylag igénytelenebb. Tűlevelei a viaszbevonattól szürkén hamvasak.

Pinus

A hosszútűs Pinus fenyők alkalmazása karácsonyfaként újabb keletű szokás. Bár kevésbé formásak, és megjelenésük eltér a klasszikus karácsonyfától, viszont olcsók, és a legszárazabb szobai körülmények között sem peregnek le tűik. E tulajdonságukat bőséges gyantatartalmuknak köszönhetik, viszont ugyanezért olykor még a lakásban is csöpögtetik a gyantát.
Közülük leggyakoribb a feketefenyő, melynek ágai kifejezetten szürkésbarnák. Termetes méretük miatt néha már alig férnek a lakásba. Tűik akár 18 cm-esek is lehetnek, felfelé simítva kissé érdes tapintásúak, mindkét oldalukon sötétzöld színűek. Az erdeifenyő, ami hazánkban is őshonos, ritkábban kapható karácsonyfaként. Ennek tűlevelei - melyek 3-7 cm hosszúak - idővel hullani kezdenek. Színük mindkét oldalon kékes, vagy szürkészöld.

Földlabdás karácsonyfa

A gyökeres karácsonyfákat már megelőzően fóliatasakban, edényben tartsuk, arányos földlabdával. A földre nem csak a kiszáradás miatt van szükség, hanem a fenyők gyökereivel együtt élő, és az eredeti földdel átmenthető gombák miatt is.
A beültetett fenyőfa a feldíszítésig minél hűvösebb helyen legyen. Lehetőleg kapjon világosságot, de a közvetlen erős napsütést kerüljük, a későbbiekben is. Földje mindig legyen nyirkos, így egy-két hétig is elviseli a lakás klímáját különösebb károsodás nélkül. Két hétnél tovább viszont nem ajánlatos bent tartani, mert az megzavarja nyugalmi állapotát. Célszerű minél hamarább kiültetni, amikor nem fagyott a föld. Ezután a túlhűléstől, a fagyos szelek szárító hatásától, de a téli közvetlen erős napsütéstől is óvnunk kell. Ajánlatos koronáját a tél végéig összekötni, és kívülről szalmával vagy fenyőgallyakkal betakarni. A földjét is érdemes takarással védeni az átfagyás ellen.

Ha a fagyás miatt nincs mód kiültetni, akkor hideg benti telelőhelyen, fagypont feletti hőmérsékleten és lehetőleg nem teljesen sötétben (garázsban, lépcsőházban) is tárolhatjuk. Leghamarább a talajfagyok elmúltával, vagy ha már hajt, akkor április végén, május elején ültessük ki. Ily módon minden bizonnyal magához tér, és a kert dísze lesz. A következő karácsonykor - legalább még egyszer - betöltheti a karácsonyfa szerepét is.

Műfenyő

Hazánkban megoszlanak a vélemények, hogy igazi vagy műfenyőt vásároljunk az ünnepre, mivel sok érv áll a műfenyő mellett is és az igazi fenyő mellett is. A műfenyőt sokan szeretik, mert csak egyszer kell megvásárolni, egyszer kell kifizetni, nem kell minden évben azon problémázni, hogy melyiket vásároljuk meg, melyik a szép. Csak elcsomagoljuk és a következő évben újra elővesszük. Azonban a műfenyőnek nincs illata, ami karácsonykor terjeng a lakásban és olyan jó beleszippantani a levegőbe és a fenyő illatát érezni. Viszont sajnos az igazi fenyő hullik, míg a műfenyő, amit a boltban megvásároltunk az egyáltalán nem.

 

 

(̶◉͛‿◉̶) Értékeld a munkánkat, ha tetszett oszd meg!