A japán hagyományoknak megfelelően minden látogató levette cipőjét a bejáratnál, és ez a mindennapi szokás lett a fogadós titkos diagnosztikai eszköze. Különleges megfigyelőképességének köszönhetően pontosan tudta, melyik vendéget hol helyezze el: a horkolókat távoli szobákba küldte, hogy ne zavarják a többieket, míg azokat, akiknek gyakran kellett éjszaka a mosdóba menniük, a fürdőszoba közelébe szállásolta el. Sőt, azt is előre látta cipőjük alapján, hogy kitől érdemes előre kérni a szállásdíjat.

A rejtett üzenetek nyomában

A cipő talpa, bár a legrejtettebb részünk, mégis a legárulkodóbb lehet – akárcsak életünk más, nem látható területei. Különös módon a cipő az öltözékünk azon darabja, amely a legkevésbé kapcsolódik ruhatárunk többi eleméhez, mégis a legtöbb gondoskodást igényli. Érdekes megfigyelni, hogy míg egy piszkos ing vagy koszos öltöny látványa sokakat zavar, addig mások kevésbé ápolt cipőjét általában elnézőbben kezeljük. Pedig aki gondosan ápolja cipőjét, az rendszerint életének más apró részleteire is hasonló figyelmet fordít.