A molibdén a periódusos rendszer 42. eleme, egy átmeneti fém, amely a természetben általában oxidált formában fordul elő. Szervezetünkben nyomelemként van jelen, ami azt jelenti, hogy rendkívül kis mennyiségben van rá szükségünk, de ez a csekély mennyiség létfontosságú. A molibdén az emberi testben mindössze 8-10 mg mennyiségben található meg, elsősorban a májban, vesékben, fogakban és csontokban koncentrálódik. Ez az ásványi anyag esszenciális, tehát a szervezet nem tudja előállítani, kizárólag táplálékkal vagy étrend-kiegészítőkkel vihető be. Érdekesség, hogy a molibdén nevét a görög "molybdos" szóból kapta, ami ólmot jelent, mivel a korai tudósok összetévesztették a két elemet hasonló tulajdonságaik miatt.
Kulcsszerep az enzimek működésében
A molibdén legfontosabb feladata, hogy kofaktorként (segítőanyagként) szolgál több kritikus enzimrendszer működésében. A molibdén-tartalmú enzimek közül a legfontosabbak a xantin-oxidáz, az aldehid-oxidáz és a szulfit-oxidáz, amelyek a méregtelenítésben, valamint bizonyos aminosavak és purinok anyagcseréjében játszanak szerepet. A xantin-oxidáz a purinok lebontásában vesz részt, amelyek a DNS és RNS építőelemei. Ez az enzim alakítja át a xantint húgysavvá, a purin anyagcsere végső termékévé. Az aldehid-oxidáz az aldehidek lebontásáért felel, amelyek alkohol fogyasztása során keletkeznek, valamint egyes gyógyszerek metabolizálásában is részt vesz. A szulfit-oxidáz talán a legkritikusabb molibdén-tartalmú enzim, amely a kéntartalmú aminosavak lebontásából származó szulfitokat alakítja át szulfáttá, megelőzve a szulfit felhalmozódását, ami mérgező lehet a szervezet számára.
A molibdén hiányának következményei
A molibdén hiánya rendkívül ritka, mivel a legtöbb étrend biztosítja a szükséges mennyiséget, és a szervezet hatékonyan hasznosítja ezt a nyomelemet. Az igazi molibdén-hiány leginkább genetikai rendellenességek, például a molibdén-kofaktor-hiány szindróma (MoCo-hiány) esetén jelentkezik, ami rendkívül súlyos idegrendszeri rendellenességekhez vezet. A kevésbé súlyos, étrendből eredő molibdén-hiány laboratóriumi tesztek alapján állapítható meg, és olyan tünetekkel járhat, mint a koncentrációzavar, gyors szívverés, látásproblémák vagy éjszakai vakság. A molibdén-hiányos táplálkozás gyengítheti a szervezet méregtelenítő képességét, különösen a kéntartalmú méreganyagokkal szemben. Ez fokozott érzékenységet okozhat bizonyos élelmiszerekkel és vegyszerekkel szemben, valamint emésztési problémákhoz vezethet, különösen a kéntartalmú aminosavak (metionin, cisztein) lebontásának zavarai miatt.
Hogyan alakulhat ki molibdénhiány?
A modern táplálkozási szokások és élelmiszer-feldolgozási módszerek befolyásolhatják a molibdénbevitelt. A feldolgozott élelmiszerek és finomított gabonák fogyasztása csökkentheti a molibdénbevitelt, mivel a feldolgozás során a nyomelemek egy része elvész. A talajművelési szokások változása és a műtrágyák használata szintén befolyásolhatja a termesztett növények molibdéntartalmát. Egyes régiókban, ahol a talaj természetes molibdéntartalma alacsony, a helyi lakosság molibdénbevitele is elégtelen lehet. Bizonyos étrendi szokások – például a kizárólag helyben termesztett ételeken alapuló étrendek olyan területeken, ahol a talaj molibdénben szegény – növelhetik a hiány kockázatát. A vegán vagy vegetáriánus étrend általában elegendő molibdént biztosít a hüvelyesek és teljes kiőrlésű gabonák révén, hacsak nem a molibdénben szegény talajról származnak a növények.
Mennyi az annyi? Természetes források és napi szükséglet
A molibdén számos élelmiszerben megtalálható, bár koncentrációja nagyban függ a termőtalaj molibdéntartalmától. A legjobb természetes molibdénforrások a hüvelyesek (különösen a bab, lencse és borsó), a gabonafélék (főként a teljes kiőrlésű változatok), valamint a diófélék. A zöldségek közül a zöld leveles zöldségek, a karfiol és a brokkoli tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Állati eredetű forrásai közé tartozik a máj, a vese és más belsőségek. Érdekesség, hogy a kemény víz és bizonyos ásványvizek is tartalmazhatnak molibdént. A felnőttek ajánlott napi molibdénbevitele 50-100 µg (mikrogramm) között mozog. A szervezet viszonylag jól szabályozza a molibdén hasznosítását - a felesleget a vesék kiválasztják, de extrém magas bevitel esetén (napi 10-15 mg felett) már toxikus hatások jelentkezhetnek.
Molibdén és más ásványi anyagok kölcsönhatása
A molibdén kölcsönhatásba lép más ásványi anyagokkal a szervezetben, ami befolyásolhatja felszívódását és hatékonyságát. A túl magas rézbevitel csökkentheti a molibdén hasznosulását, míg a molibdén magas szintje interferálhat a réz felszívódásával. A molibdén és a réz közötti egyensúly különösen fontos a Wilson-kórban szenvedők számára, akiknél a réz felhalmozódik a szervezetben – számukra a molibdén-kiegészítők segíthetnek a réz kiválasztásában. A molibdén kölcsönhatásba lép a kénnel is, ami befolyásolhatja a szulfit-oxidáz enzim működését. Éppen ezért a kéntartalmú élelmiszerek (mint a tojás, hagyma, fokhagyma) fogyasztása esetén fontos a megfelelő molibdénbevitel. A vas és a molibdén között is létezik kölcsönhatás – a túlzott vasbevitel befolyásolhatja a molibdén felszívódását. A kiegyensúlyozott, változatos étrend általában biztosítja ezeknek az ásványi anyagoknak a megfelelő arányát, de étrend-kiegészítők szedése esetén érdemes figyelembe venni ezeket a kölcsönhatásokat.
