Miért dicsekszünk azzal, hogy télen is nyomjuk a tempót?

Valahol az elmúlt száz évben úgy döntöttünk, hogy az évszakok nem számítanak. Hogy az emberi test egy gép, amit januártól decemberig azonos fordulatszámon kell pörgetni. Hogy ha télen lustábbak vagyunk, az gyengeség vagy betegség.

De gondoljunk bele. Az állatok nagy része télre lelassul vagy téli álmot alszik. A növények visszahúzódnak, az energiájukat a gyökereikbe vonják. Az egész természet csendesedik, regenerálódik. Miért hisszük azt, hogy mi kivételek vagyunk?

Nem azok vagyunk. Az emberi test pontosan ugyanúgy reagál a sötétségre és a hidegre, mint évezredekkel ezelőtt. A különbség csak annyi, hogy régen senki nem várta el tőlünk, hogy február közepén ugyanolyan energikusak legyünk, mint augusztusban.

A melatonin szintünk megnő, amikor kevesebb napfényt látunk. Ez az a hormon, ami álmosnak tesz minket. A szerotonin szintünk csökken, ami hatással van a hangulatunkra. A testünk több kalóriát akar, mert régen télen nehezebben jutottunk ételhez, és a szervezetünk fel akart készülni erre. Mindez teljesen normális biológiai reakció.

A "téli depresszió" címke csapdája

Nem azt mondjuk, hogy ne létezik igazi téli depresszió, vagyis szezonális affektív zavar. Az egy valódi állapot, aminek vannak tünetei, és ami kezelést igényel. De azt láthatjuk, hogy manapság szinte mindenkit megbélyegeznek ezzel a címkével, aki télen egy kicsit fáradtabb vagy befelé fordulóbb.