Nagyjából 5-6 éve fedeztem fel, hogyha boltban vásárolt péksüteményt vagy kenyeret eszem, akkor nem érzem jól magam. Rossz közérzet, fáradtság, puffadás, sokszor erős hasfájás kísérte az étkezéseket, de mikor olyan péksüteményt ettem, amit én sütöttem, nem volt semmi bajom.

 
Három éve foglalkoztat a kovász készítés, elvarázsolt az a folyamat, ami végbemegy a kovász születése és élete során. A kovászolás liszt, víz és só fermentálásának, vagyis erjesztésének a folyamata, amiből végül kovászos kenyér lesz.
Az anyakovász liszt és víz keveréke, amiben egy kolónia szimbiózisban élő mikroba van. Fontos megérteni, hogy a kovász él. A tálban lévő tejsavbaktériumok szerves savakat termelnek, amelyek változtatják a kenyér ízét, tápértékét és befolyásolják az emészthetőségét.
A kovászos kenyér készítése eleinte nagyon kifogott rajtam. Sokszor olyan beton kenyereket sütöttem, hogy a kutyánk sem tudta megenni. Bújtam a könyveket és recepteket, de igazából akkor kezdtem jó kenyereket sütni, amikor már nem ragaszkodtam a recepthez. Persze ehhez idő kellett és tapasztalat, hogy már érezzem, hogy melyik liszt mennyi vizet vesz fel, mennyi ideig kell autolizálni, hányszor hajtogassam, stb. Ezek mind függenek attól, hogy milyen minőségű lisztet használunk, milyen a víz keménysége, amivel dolgozunk, hány fok van a lakásban, mennyire lehet felmelegíteni a sütőt és még sorolhatnám. Sütöttem nagyon rossz és nagyon jó kenyereket, de mind egy-egy kis rész volt a kirakósban. Három év gyakorlás után mondhatom azt, hogy elég magabiztos vagyok ahhoz, hogy megosszam a tapasztalatimat és tippeket adjak a sütéshez.