Alvás során mindaz a tudat felszínére kerül, ami napközben a tudattalanba beszorult. Az elalvás eredendő bizalmat követel tőlünk, valamint azt a képességünket, hogy lecsökkentsük aktivitásunkat s feladjuk az önkontrollt. Aki alvászavarokkal küld, annak tudatosan le kellene zárnia a napot, bizalomteljesen át kellene engednie magát az éjszakának anélkül, hogy gondolatai már a másnapon járnának.

Az idősebb embereknek a fiatalabbaknál jóval kevesebb alvásra van szükségük, a 70. életévtől kezdődően az átlagos alvásidő öt-hat órára csökken, amiben persze a legtöbb idős emberre jellemző apró, napközbeni elbóbiskolás egyáltalán nem szerepel. Ennek eredményeképpen  éjszaka időnként vagy rendszeresen felébrednek, az ébrenlét időtartamát azonban általában a valóságnál hosszabbnak érzékelik. Sokak közérzetét zavarja, hogy alvásigényük csökkenése következtében kora reggel ébrednek, amikor a nap még egyáltalán nem kezdődött el. Ezen sokat segíthet egy kiadós esti séta (netán kutyával együtt), vagy esetleg meditációval egybekötött zenehallgatás, mely az esti lenyugvás hatékony bevezetéséül szolgál. Reggelente is jótékonynak bizonyulhat egy séta, egy jó könyv vagy zenehallgatás, hogy jól kezdődjék a nap.

Az igazi alvászavaroknak számos oka lehet, melyek többnyire egyértelműen megállapíthatók: