A legtöbb virágföld alapja a tőzeg, ami ártereken élő mocsári növények maradványaiból keletkezik. Szivacsos, részben lebomlott szerves anyag, amely túlnyomórészt tőzegmohából valamint vízinövényekből jön létre. Talajjavító anyagként kiváló, rendkívül jól megtartja a nedvességet és megakadályozza a gyökerek rothadását. Általában műtrágyával és vízmegkötő kristályokkal keverik, pH-értékét mészkővel állítják be, hogy lúgosabb legyen. 

A tőzeg kitermelésének folyamata köztudottan hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, mivel a tőzeg kitermelésekor és szárításakor a tőzegben lévő szén a légkörbe kerül.  Ráadásul óriási környezetrombolással jár.

Ráadásul a növények nem sokáig érzik jól magukat a tőzegalapú talajban, és egy-két szezon után lelassul a növekedésük, sőt, ha rosszabb minőségű földről van szó, akár már néhány hónap után is szükség lehet az átültetésre.

Ez azért van, mert a tőzegalapú talajokat nem kifejezetten hosszú távú használatra tervezték. Valójában az igazi előnyük az, hogy olcsók, könnyen csomagolhatók és értékesíthetők. Hátránya, hogy hamar lebomlik, ilyenkor víztartó képessége szinte megszűnik. Ha kiszárad, többé nem képes vizet felvenni.