Az önfelismerés öngyógyítást eredményez, s ráébredtem életfeladatomra. Azóta nagyon sokat olvasok, összegzem tudásomat és próbálom átadni másoknak is. Úgy érzem önmagamat élem, de nem hunyok szemet saját negatív tulajdonságaim felett. Próbálok tőlük tudatmódosítással megszabadulni, hogy a negatív gondolatok ne rabolják el életenergiámat. Az emberek nagy része sajnos nem szeret szembenézni magával, nem állít tükröt maga elé, és így belemegyünk nagyon sok játszmába. Bár az Élet Himnuszában olvastam „az élet játék, játszd”, csak nem mindegy hogyan.
38 évig voltam védőnő, tehát volt időm, alkalmam, lehetőségem megfigyelni az emberi játszmákat úgy a közéletben, társadalomban, a családban és egyáltalán az élet színpadán. Ki jól, ki kevésbé jól játssza. Láttam, hogy egyre jobban elharapódzik a hazudozás, mely önértékelés, önbecsülés, önkritika hiánya.



Sok mindent elsötétített szemüvegen át látunk - vagy épp ellenkezőleg -, rózsaszín szemüvegen át, mint a szerelmesek. Lehet, hogy sokaknak az a jó - vagy kényelmes - hogy a média által irányítanak bennünket, és azt sugallják, hogyan kell látni.
Sajnos kevés a jó közösség, ahol őszintén lehetne beszélgetni. Mindenki fél valamitől, homokba dugja a fejét, és sokan a betegségbe menekülnek, Földünk pedig a katasztrófák felé tart.
Sokan arra hivatkoznak nincs idő a beszélgetésre, az olvasásra. Mert dolgozni kell…, hogy a fogyasztói társadalom által felkínált felesleges dolgokat meg tudják venni.
Azt látjuk mekkora ingergazdagságban élünk, ez pedig tévedés. A ma embere ingeréhségben is szenved. Rengeteg hamis illuzórikus ingert kapunk: a reklámipar, a bulvár szedi áldozatait. Sokan úgy akarnak gyógyulni, lefogyni, gyereket nevelni, táplálkozni, ahogy ezek sugallják. A legtöbb embernek eszébe se jut, hogy a gondolkodásán kellene változtatni. Az úgynevezett étkezési szokások, hiányos táplálkozás, koplalás, jóllakottság, különc étkezési szokások mind átvihetők a lelki éhség területére. Ebben az értelemben az ingeréhségnek ugyanaz a szerepe az emberi szervezet fennmaradásában, mint a táplálék éhségnek.
De nincs idő a gyermekekre sem, és a TV, vagy a számítógép elé ültetik őket (én villanypásztornak nevezem.
Fennmaradásunknak sokszor társadalmi, lelki és biológiai erők állják útját. Ugyanakkor az Ember soha nem adja fel, törekvéseit annak elérésére, hogy úgy éljen amire teremtve lett.
Ha a gyerekek nincsenek a szülők fizikai, biológiai közelségben, a gyermeki ingeréhség átváltozik elismeréséhséggé. Egyre kevesebb simogatást, babusgatást kapnak, és már kora gyermekkorban kialakul bennük az őszintétlenség és pénzéhség, csak kifelé élnek. Nincs bennük belbecs, hogy régi magyar szóval éljek.
A szervezet biokémiáját, az immunrendszert tehát nagymértékben befolyásolja az emberi érintkezés, mely csak közösségben hozható létre. (szűk családi kör, nagycsalád, rokonság, barátság) Az utóbbi két-három generációban nem adtunk át gyermekeinknek a hagyományokat, rituálékat. A köznyelv szerint megtanítani gyermekeinket a jó modorra, helyes üdvözlés, étkezési szokások, udvarlási szokások, gyászszertartások, helyes szabadidő eltöltés, ezek mind az emberi játszmákba tartoznak. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy társadalmi, családi tevékenységeink során javarészt játszmákat játszunk. Ezek a játszmák pedig igen komoly feszültség levezetők lehetnek, segíthetnek az ártalmas helyzetek elkerülésében, a harmónia, az egyensúly megteremtésében.
Az az ember nevezhető felnőttnek, aki saját felelősségteljes életét éli, tisztában van igényeivel és azzal, hogy senki más nem felelős személyes életéért, csak ő maga.

Van egy kapu, amit ki kell nyitni, és ha őszintén szembenézel magaddal, hogy ne űzd tovább felesleges játékaidat, ne másoktól szerezz energiát. Ha szembenézel magaddal és leveted az álarcot (aki eddig voltál várúr, boszorkány, vagy bohóc) csodálatos dolog történik veled, megváltozik az életed, megszűnik az energiarablás és pozitív mérleggel léphetünk tovább. Kezdetét veszi a kapcsolatok újszerű hullámzása, mely építő jellegű, mely fejlődést és az előrehaladást szolgálja.
„Gondolkodásunk szó szerint megteremti a testünket” (Candoce Pert)

G. M.