Jean Mayer és csapata megvizsgált 353 ekvádori férfit és nőt. Mindannyian 65 év felettiek voltak és az volt még közös bennük, hogy valamennyien Quito külvárosának szegények lakta kerületeiben éltek. A véletlenszerűen kiválasztott csoport 40 százalékánál kimutatható volt a metabolikus szindróma, elsősorban a hiányos étkezés miatt. Ez az arány mellesleg megegyezik az európai és az amerikai átlaggal. Magas volt a finomított szénhidrátok és a finomított só aránya az étrendjükben.
Viszont a szerzők megállapították, hogy azoknak, akiknek a vérében magasabb volt az E- és C-vitamin szint, azoknál arányosan kisebb volt a betegség előfordulása.
„Miután korrigáltuk a méréseket a kor és a nemek szerint, azt találtuk, hogy látványos kapcsolat van e két mikrotápanyag vérben mérhető szintje és a metabolikus szindróma között” - jelentette ki a Dr. Simin Nikbin Meydani az USDA igazgatója. „Az eredmény azt mutatja, hogy a vér magasabb E-vitamin szintje védelmet jelenthet a metabolikus szindrómával szemben”.
A résztvevők legtöbbje alacsony C-vitamin szinttel rendelkezett, ami annak tudható be, hogy kevés friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak a szerzők szerint. Étrendjük főként hústermékekből, tésztákból, péksüteményekből, rizsből és krumpliból tevődött össze. Mellesleg ez nem csak az amerikai átlagember diétája, hanem jellemzően ebből áll egy magyar értelmiségi étrendje is.
A kutatók megfigyelték, hogy kapcsolat van a metabolikus szindróma és egy C-reaktív fehérje (CRP) mennyisége között. Ez a fehérje bármilyen gyulladásos folyamatnál megjelenik a vérben. Egészséges személyek vérében szinte mérhetetlen. A CRP-t a gyulladásos betegségek kimutatására használják a diagnosztikában. Ennek megjelenése a vérben az infarktus első jele. Eszerint a fenti két antioxidáns jelenléte a vérben védelmet jelenthet más betegségekkel szemben is.
Diagnózis van, terápia nincs
A minap részt vettem egy táplálkozási konferencián, ahol egy magas beosztású szakember az Országos Táplálkozástudományi Intézettől azt mondta egy előadásban, hogy „sok nyers zöldséget” kellene mindenkinek enni, majd kérdésemre, miszerint mi a sok, azt mondta, hogy minimum 60 dkg. Ha a minimum 60 dkg, akkor az optimum valahol 80 dkg és egy kilogramm között lesz szerintem, bár ezt már nem sikerült kérdésként feltennem az idő hiányára hivatkozva.
Elgondolkodtam, hogy a kedves szakértő hány alkalommal ehetett meg 1 kg zöldséget naponta az elmúlt években. Hogy nem minden nap, az bizonyos, mert nem úgy nézett ki. El volt hízva és láthatóan a metabolikus szindróma összes tünetét mutatta.
Gyakorlatban a hozzám forduló betegeket általában arról próbálom meggyőzni, hogy minden nap egyenek meg egy nagy tál zöldséget. Ez jellemzően 20-30 dkg. Legtöbbjüknek ez komoly erőfeszítés. Főleg az után, hogy letisztázzuk, hogy mi a zöldség. Sokan ott jönnek rá, hogy a krumpli, az uborka, a paradicsom vagy a kukorica nem zöldség és még az ezer-sziget öntet sem számít bele a súlyba.
A fent bemutatott amerikai kutatás során védőfaktornak tűnő értékeket a vérben tényleg el lehet érni két módon: vagy napi 1 kg zöldség elfogyasztásával, vagy étrend kiegészítőkkel. Szerény véleményem szerint ezer emberből egy képes napi 1kg zöldséget megenni. Viszont napi 3 gramm C-vitamint és 800NE E-vitamint könnyedén be tud bárki iktatni az étrendjébe és ez kívánatos lenne akár beteg, akár egészséges.
Demecs István
természetgyógyász
vitamintanacsado.hu