Ezen az alábbi képen látható cserje nem aranyeső, hanem aranycserje, vagy aranyfa, és nincs köztük még rokoni kapcsolat sem. És mi a különbség? Elég sok!
Az aranycserjét tévesen nevezzük aranyesőnek. A kora tavasz egyik legszínpompásabb növénye, mely még a rügyfakadás előtt, március végén, április elején áprilisban hozza a 4 cimpájú aranysárga virágainak tömegét, mely szinte beragyogja az akkor még jórészt kopár kerteket. Ez a 2,5-3 m-re is megnövő, felálló ágrendszerű lombhullató cserje az évek folyamán dús bokorrá fejlődik, mely a virágzás után közép-zöld lándzsa alakú levelekből álló sűrű lombozattal rendelkezik.
Ezen a képen az aranyesőt láthatjuk, ami egy másik tavaszi díszcserje, 5-7 méter magasra is megnőhet. Tavasz végén virágzik, és csodálatos sárga virágai fürtökben lógnak a ritkás levelű ágakról. Az aranycserjével ellentétben, az aranyesőnek pillangós virágzata van, tömött fürtjei - fajtától függően - 30-50 centiméterre is lelóghatnak az ágakról. Az aranyesőt gyakran összekeverik a csüngőakáccal, ami veszélyes, mert az aranyeső mérgező.
A fent látható aranyvessző ismert gyógynövény, két-három méter magas, karcsú, sűrű levelű, a tövénél bokrosodó kóró, hajtásait nyár végére sárga virágok borítják. Főként vadon él, hazánkban is sok helyen találkozhatunk vele, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt dísznövénynek is termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait. Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok , a szaponinok és az illóolajok.
