„Aki anélkül gyakorolja a medicinát, hogy tekintetbe venné a csillagok járásának hatását, az egyszerűen bolond, vagy vak.” – így fogalmazott Hippokratesz, az orvostudomány megalapítója, akiről az ókorban azt tartották, hogy egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származik.

A Hold saját tengelye körül annyi idő alatt fordul meg, mint amennyi idő alatt megkerüli a Földet. A Hold közelebb van a Földhöz, ezért vonzereje erősebb, és a legismertebb megnyilvánulási formájában, a tengeri árapályban a hullámai kétszer akkorák, mint a Nap által gerjesztettek.
Régen a füvesasszonyok a gyógynövényeket is csak az arra alkalmas időpontokban gyűjtötték, mivel azt tapasztalták, hogy úgy a legjobb a hatásuk. A távol-keleti gyógyítás szintén figyelembe veszi a Hold állását, a holdfázisokat. Szerintük a Hold megmutatja, hogy mibe érdemes éppen belekezdeni, mi az, ami jól fog sikerülni, és mi az, amit inkább későbbre kell halasztani.

A 70-es évek végén egy amerikai pszichiáter, dr. A. Lieber azt állította, hogy bizonyos emberek elektrolit- és hormonháztartásában telihold idején „dagály” áll be, és ennek következményei mutatkoznak a magatartásukban. A legtöbben teliholdas éjszakákon álmatlanul forgolódnak az ágyukban, de vannak, akik szélsőséges hatásként élik meg, és akár ölni is képesek ilyenkor.