Nagyobb városokban szervezetten gyűjtik, elégetik őket vagy a komposztálóba kerülnek. Ha már itt tartunk, érdemes szót ejteni a fenyőkomposztról.

Sok kerttulajdonos életét keseríti meg az amúgy tetszetős fenyőfélék földre hulló tűlevele. A legegyszerűbb megszabadulni tőle, ugyanis amit a fenyő alatti, szinte teljes árnyék nem pusztított ki, megteszik a savanyító tűlevelek. A fenyőfélék környezetükben a talajt elsavanyítják, és ilyen helyen – az árnyékról nem is beszélve – csak kevesen élnek meg. De ilyen a begónia, hortenzia, liliomfa, japán kamélia, rododendron.

Ne égessük a fenyőt a kandallóban

A házilagos fenyőeltüntetés egyik módszere az égetés. Erről nincs mit mondani, lehetőleg szabad téren tegyük. Egy ismerősöm vadonatúj kandallójába vetett néhány fenyőhasábot; amint később elmondta, kellemes illatot vártak. Ehelyett rettenetes füstölés és ropogás kezdődött, szerencse, hogy tűz nélkül megúszták. A fenyőfélékben a gyantajáratok tele vannak gyúlékony anyaggal, amely robbanásszerűen meggyullad, lángot fröcsögve szétrobbanhat. Kandallóba nem ajánlott!

A fenyő tűlevelei komposztálhatók

Ám a levelek magas gyantatartalma miatt a fenyőkomposzt magában nehezen bomlik, mert a gyanta távol tartja a komposztálás élő szervezeteit. Vegyes komposztba azonban 3-4 centi vastag rétegekben elteríthető. Tulajdonképpen jótékony hatása is van, mert lazán tartja a halmot. A fenyőtű egyébként jó vízmegtartó mulcsot ad, melegíti a talajt. Persze, leginkább a savanyú talajt kedvelő növényekhez ajánlható.

A hortenzia külön örülne egy kis savanyú mulcsnak

A törzsből ágyásszegély vagy dísz

A felkarikázott törzsből csinos ágyásszegélyt építhetünk; igaz, nem örök életű, de idén megint lesz karácsony vagy a felszeletelteket díszíthetjük akrilfestékkel, pirográffal is.

Mulcs házilag

A lakásban kiszáradt fenyőfából kerti aprítóval kiváló mulcsot is készíthetünk.

Mielőbb ültessük ki

Aki élő fenyővel ünnepelt, az mielőbb vigye hűvös helyre a gyökeres fenyőjét, vagy ha az idő engedi, ültessük ki akár a tél közepén