Sokan vannak, akik tanácstalanul állnak a helyzet előtt, mivel évek óta visszatér ez a probléma, pedig lomtrágyázzák, permetezik is a fákat.
A problémát azonban nem a gondozás hiánya okozza, hanem a tartósan esős napok, hetek időjárása segíti elő.


Érdemes tudni, hogy a dió esetében összesen több mint ötven kórokozó és betegség jöhet számításba, de ezekből szerencsére csak kevés, ami igazán nagy bajt képes okozni. A nagyszüleink még nem is beszéltek egyébként a diófa betegségeiről, a növényvédelmi teendőiről, mert szinte ismeretlenek és szükségtelenek voltak ezek számukra. Ma viszont sokirányú tevékenységet kell folytatni annak érdekében, hogy egészséges legyen az állományunk.
A diófákon két súlyos betegség is okozhat levélfoltosodást: gomba és baktérium. Napjainkban a baktériumos betegség az uralkodó: a  Xanthomonas arboricola pv. juglandis, de komoly gondot okoz a Gnomonia leptostyla nevű gomba okozta ún. gnomóniás levél-, hajtás- és termésfoltosság is.
Alaphelyzetben az elsőként említett baktérium nem okoz gondot. Állandóan, észrevétlenül jelen van a diófákon, ám kontrollálatlan módon el tud szabadulni a folyamatos párás, nedves, vizes környezetben. Terjedését ráadásul a vízcseppek és szél segíti elő. A baktérium a lehullott leveleken, a fertőzött dión tartja fenn magát, valamint a fakéreg repedéseiben és rügypikkelyek között is, itt is telel át.
A gomba a diófa zsenge zöld részeit fertőzi. Leveleken erek mentén, szegletes apró foltokat okoz, ezek kezdetben vizenyősek, hamar sötét barna színűek lesznek. A kis foltok megnőnek, sokszor összefolynak, a beteg levelek deformálódnak. A foltokat kezdetben vizenyős udvar szegélyezi, mely később sárga színre változik.
Levélnyeleken, hajtásokon megnyúlt, hosszúkás alakú sötétbarna, feketés elhalások, foltok alakulnak ki.
A baktérium és a gomba termés zöld buroklevelét is megfertőzi, nyomában szabálytalan alakú, egynemű, besüppedő, fekete elhalások fejlődnek. A foltok nagyméretűvé is válhatnak. A buroklevél elrohadhat, alatta a kemény héj is megfeketedik, a baktérium áthatol a gyümölcs kemény héján és a magbelet is megfertőzi. A magbél is megfeketedik, gyakran nyálkás állományú lesz vagy később fekete színnel beszáradhat, összeaszalódhat.

Védekezés:

Jó hírünk van! Bár sokan azt tanácsolják, hogy vágjuk ki a beteg fákat, nincs szükség ilyen drasztikus lépésre. A rossz hír viszont az, hogy hipp-hopp nem lehet megoldani a helyzetet.
A legelső tennivaló, hogy ne hagyjuk a fa alatt rothadni a leveleket, szedjük össze és távolítsuk el ősszel a beteg ágakat.
A fertőzött, lehullott növényi részek összegyűjtésével csökkenthetjük a kórokozó felszaporodását. A diófa alatti területet levegősnek kell kialakítani, hogy a lombozat alsó, talajhoz közeli része is hamar felszáradjon. Az aljnövényzet okozta párásság segíti a baktériumok fertőzését. Baktériumok ellen a réztartalmú gombaölő szerek hatnak, ezek a rézoxiklorid, rézszulfát, rézoxid, rézhidroxid, bordói keverék hatóanyagú szerek. A védekezés alapja a téli lemosó permetezés, majd tavasszal a virágzás előtt és után – csapadékos időjárásnál – megelőző jelleggel ajánlott a lombozat permetezése. A szakemberek legalább nyolc réztartalmú szerekkel végzett permetezést javasolnak a dió beérése előtt. Számos biológiai gazdálkodásban is alkalmazható réztartalmú permetszer kapható, amivel akár az összes fánkat lemoshatjuk rendszeres időközönként.