A só hatása azonban korántsem ártatlan: a talaj elszikesedik, a növények sérülnek, az állatok mancsa irritálódhat. És ami még meglepőbb: Magyarországon 2010 óta tilos is a járdán használni. Sok ember fogalma sincs róla, hogy szabálysértést követ el, amikor a legkézenfekvőbb megoldáshoz nyúl.

Nézzük meg hát, miért jelent problémát az útszóró só, mit mond erről a törvény, és milyen alternatívákkal helyettesíthetjük, ha nem akarunk sem bírságot, sem tönkrement növényeket.

Miért olyan népszerű az útszóró só?

A nátrium-klorid alapú útszóró só a legtermészetesebb választásnak tűnik. Fillérekért beszerezhető, bárhol kapható, és ha rászórjuk a jeges járdára, perceken belül kezd olvadni a csúszós felület. Fagypont alatt is képes olvasztani, ám mínusz 7 fok alatt már egyre kevésbé működik, így ilyenkor többet szórnak belőle az emberek, ami csak rontja a helyzetet.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy ami számunkra gyors és kényelmes megoldás, az a környezetnek mérgező. A só nem tűnik el varázsütésre, amikor elolvasztotta a jeget. Az olvadás során beszivárog a talajba, megváltoztatja a pH-értéket, károsítja a talajban élő mikroorganizmusokat, és hosszú távon rontja a talaj minőségét.

Mit csinál a só a talajjal és a növényekkel?

A nátrium-klorid valójában két ionra bomlik, amikor nedves közegbe kerül. A nátrium elszikesíti a talajt, ami nem holmi elvont környezetvédelmi szlogen, hanem kézzelfogható pusztítás. A talaj fizikai szerkezete visszafordíthatatlanul megváltozik: nyáron betonkeménnyé és felrepedezővé válik, csapadékos időben viszont nyálkás felszínt képez, és a víz nem tud a gyökerekhez jutni.

A klór pedig fertőtlenítő hatású, ami elsőre jól hangzik, de valójában katasztrofális. Megöli a hasznos gombákat és baktériumokat is, amelyek nélkülözhetetlenek az egészséges talajélet fenntartásához. Tavasszal gyakran láthatjuk az utak mentén a barnuló leveleket, az elszáradt bokrokat és a legyengült fákat. Nem a tél hidege tette ezt velük, hanem a só.

A só a növények gyökereihez is eljut, megzavarva a vízfelvételt, ami a növények kiszáradásához és pusztulásához vezet. Ironikus módon tehát a fa nem a vízhiánytól hal meg, hanem attól, hogy a só miatt képtelen felvenni a vizet, amit amúgy bőven kapna.

Állatok, autók, épületek

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a só nemcsak a növényeket támadja. A kutyák tappancsát kimarja, apró sebeket, repedéseket okoz, amelyek fájdalmasak és könnyen elfertőződnek. A mancsra tapadt só lenyalása emésztési problémákat, sőt akár mérgezési tüneteket is válthat ki. A vadon élő állatok sincsenek biztonságban: ha sóval szennyezett olvadékvizet isznak, az akár a pusztulásukat is okozhatja.

De a só korrozív hatása sem elhanyagolható. Roncsolja a bőrt, a textilt és a velúrt, gyakran helyrehozhatatlan károkat okozva cipőinkben és kabátjainkban. Gyorsítja a beton és a kőburkolatok mállását, korrodálja a fémeket, és jelentősen hozzájárul az autók rozsdásodásához. A javítás és karbantartás költségei végső soron mindannyiunkat terhelnek, csak nem tudatosul bennünk a kapcsolat.

A só ráadásul eljut a felszíni vizekbe és a talajvízbe is. Megnöveli a víz sótartalmát, ami káros a vízi élővilágra, és érzékeny területeken akár az ivóvízbázist is veszélyeztetheti. A hatás nem azonnali, de tartós és nehezen visszafordítható.

Mit mond a törvény?

Sokan meg sem fordítják a fejükben, hogy a járdán való sózás szabálysértés lehet. Pedig a 346/2008-as kormányrendelet 2010 szeptembere óta egyértelműen kimondja: belterületi közterületen, az úttest kivételével, csak olyan anyag használható síkosságmentesítésre, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti. A hagyományos útszóró só tehát tilos a járdán, mert közvetlen kapcsolata van a növényekkel.

A szabály betartatása a helyi önkormányzatok hatásköre, így a bírság pontos mértékét helyi rendeletek határozzák meg. Általánosságban a köztisztasági előírások megszegéséért magánszemélyekre 5000 és 50 000 forint közötti helyszíni bírság szabható ki, de közigazgatási eljárás keretében ez az összeg a 150 000 forintot is elérheti. Cégek vagy társasházak esetében akár milliós nagyságrendű büntetés is kiszabható.

Budapest főtájépítésze nemrég közösségi oldalán hívta fel erre a figyelmet, hangsúlyozva, hogy nem pusztán a rendelet szava, hanem a városi fák védelme miatt is érdemes környezetbarát anyagot választani. A főváros cégei egyébként a kiemelt fasorok védelmében már évek óta alternatív anyagokat használnak.

Mit használjunk helyette?

A jó hír, hogy léteznek környezetbarát alternatívák, amelyek hatékonyan mentesítenek a csúszósság ellen anélkül, hogy mérgezné a környezetet. Persze ezek jellemzően drágábbak, mint az útszóró só, de hosszú távon megtérül a befektetés, ha belegondolunk a környezeti károk helyrehozásának költségeibe.

Magnézium- és káliumsók

Ezek a vegyületek hasonlóan működnek, mint a hagyományos só, de jóval kevésbé károsak a talajra és a növényekre. A káliumklorid alapú termékek például olvasztóhatásuk mellett még tápanyagként is beépülnek a talajba, így gyakorlatilag műtrágyaként működnek. Alacsonyabb hőmérsékleten is hatékonyak, és nem okoznak korróziót.

Zeolit és zúzott kő

A zeolittartalmú anyagok környezetkímélőek, klór- és nitrogénmentesek, ráadásul ásványi anyag tartalmuk lazítja a talajt. Keverhetők homokkal vagy kőzúzalékkal is, így stabil járófelületet képeznek. A homok, a sóder vagy az apró zúzott kő hatékonyan növeli a tapadást anélkül, hogy bármilyen káros anyagot juttatnánk a környezetbe.

Természetes anyagok

Kisebb felületeken a faforgács, fűrészpor vagy a faapríték is jó megoldás lehet. Nem oldják a jeget, de mechanikusan megakadályozzák a csúszást, és tavasszal egyszerűen összeseperhetők vagy a komposztba kerülhetnek.

Kalcium-magnézium acetát (CMA)

Ez egy fehér színű, enyhén ecet illatú folyadék, amely nem tartalmaz kloridot, így kíméletes az épített környezetre is. Összetevői beépülnek a talajba, javítva annak minőségét. Perlit alapú termékekkel kombinálva különösen hatékony lehet.

NPK műtrágya

Meglepő lehet, de a klasszikus nitrogén-foszfor-kálium műtrágya is használható síkosságmentesítésre, és jóval kevésbé ártalmas a környezetre, mint az útszóró só.

Mit tehetünk a gyakorlatban?

A legfontosabb lépés a megelőzés. Az időben végzett hólapátolás sokszor önmagában elegendő. Persze ez nem kis feladat, és nem mindenki tudja megtenni, hogy akár hajnalban, akár napjában többször is nekiálljon ellapátolni a havat. Idős korban, fizikai korlátok miatt vagy időhiány esetén valóban szükség van egyéb megoldásokra.

Ha mégis szóróanyagra van szükség, válasszuk a fent említett alternatívák valamelyikét. Vödörből érdemes szórni, így nem kell az egész zsákot magunkkal vinni. Kézzel kesztyűben vagy lapáttal nagy ívekben szórjuk, hogy lehetőleg egyenletesen jusson ki a felületre. Ha a bőrünkhöz ér bármelyik anyag, szórás után azonnal mossunk kezet.

Fontos, hogy a kiszóródott anyagot tavasszal seperjük össze, mert így töményebb és maróbb oldat keletkezhet, ami értelmetlenül terheli a környezetet.

A felelősség a mi kezünkben van

A téli csúszásmentesítés nem csak kényelmi kérdés, hanem környezetvédelmi felelősség is. Ha kevesebb sót használunk, vagy teljesen elhagyjuk azt, hozzájárulunk a talaj, a vizek, az állatok és saját környezetünk védelméhez. A biztonság és a fenntarthatóság nem zárják ki egymást, csak tudatosabb döntésekre van szükség.

Nem arról van szó, hogy önző módon visszautasítjuk a környezetvédelmet a saját kényelmünk kedvéért. Inkább arról, hogy keressük azokat a megoldásokat, amelyek mindkét célt szolgálják: biztonságosak és egyben környezetbarátok is. Az útszóró só évtizedes megszokás, de a megszokás nem mentesít bennünket a felelősség alól.