Az emlékezet néha kihagy, szelektíven, vagy mindenre kiterjedően egy adott időszakra, például egy érzelmi sokk hatására, vagy hosszabb távon egy betegség miatt. A feledékenység megéretéséhez először a memóriával kell foglalkoznunk. A hatvanas évek végén próbálták modellezni az emberi agyat, főleg azért, hogy rájöjjenek, hogy hogyan zajlik az emlékezés folyamata. Hamar rájöttek, hogy az emberi emlékezet nem úgy működik, mint a számítógépek, ennél sokkal jobb megközelítés volt az úgynevezett holografikus elv. Tulajdonképpen az agy, illetve a látókéreg sejtjei nem kész képeket rögzítenek, mintha lefotóznánk a külvilágot, inkább a látott tárgyak tulajdonságait jegyzik meg. Amikor valamire visszaemlékezünk, nem az adott tárgyat hozzuk elő a jelenbe, hanem a tulajdonságokat idézzük fel, és ezekből újból felépítjük a korábban észlelt tárgyat. Emiatt minél jobban megfigyelünk valamit, vagy valakit, annál nehezebben felejtjük el.


Az agyban minden egyes idegsejt egyben memóriasejt is, mégis megnevezhetünk benne két olyan területet, amelyek kiemelt kapcsolatban állnak a memóriával és az emlékezettel, ez a halántéklebeny és a hypocampus.