Az enzimek természete
Az enzimek egyszerű vagy összetett fehérjemolekulák. Minden élő sejtben és minden testi folyamatnál megtalálhatjuk őket. Mint bármely fehérje a természetben, az enzimek is húsz aminosav kombinációjából épülnek fel. Az enzimek szerkezeti felépítését a gének határozzák meg. Egyetlenegy sejtben több, mint ezer olyan reakció és folyamat van, amelyek az enzimekhez köthetőek. Az enzimek katalizátorszerepet töltenek be, vagyis elősegítik más molekulák, folyamatok változásait, de ők maguk változatlanok maradnak.
Vannak olyan enzimek, amelyeknek a működéséhez úgynevezett koenzimre van szükség. A koenzim nem fehérje, mint az enzim, hanem vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek keveréke. A koenzim abban is különbözik az enzimtől, hogy átalakulhat a kémiai folyamatok során, amelyekben részt vesz.
Az enzimek ugyan nem alakulnak át a kémiai folyamatoknál, de biológiai szempontból elhasználódnak, így pótolni kell őket. Az enzimek termelődése egy adott életre nézve véges. Ha kimerítjük az enzimtermelő képességünket, akkor az enzimek már nem tudják ellátni a feladatukat az anyagcserében, és megjelennek a betegségek. A táplálékenzim elmélet szerint minden élőlény sok-sok enzim segítségével él, így halála után a saját enzimjei kezdik el lebontani az élőlény szénhidrátjait, fehérjéit és zsírjait. Ez a folyamat az elfogyasztott étel esetében a fogyasztó szervezetében is folytatódik. Az állatoknak és az embernek is van egy úgynevezett „táplálékenzimes gyomra”, melyben az előbb említett folyamatok végbemennek. Itt nem termelődnek emésztőenzimek és gyomorsav sem. Az ember esetében a táplálékenzimes gyomor a gyomrunk gyomorszájnál található része. Az étel ide kerülve – a saját enzimjei segítségével – megkezdi önmaga lebontását: bontani kezdi a keményítőt, a zsírt és a fehérjét, sőt a nyálban található keményítőbontó enzim munkája is folytatódik itt. Így az étel önmagát bontja, s ezáltal enzimeket spórol a szervezetnek, melynek így nem kell annyi emésztőenzimet termelni, több energia jut az anyagcsere-enzimek előállítására, és az egészség fenntartására.

Hőkezelés hatása az enzimekre
Az enzimek – mivel fehérjékből állnak –, magas hőmérsékleten denaturálódnak és tönkremennek. A főzés így tönkreteszi az enzimeket. A kísérletek szerint az enzimek körülbelül 50 °C-on elveszítik hatékonyságukat, vagyis szinte csak a nyers ételek tartalmaznak számunkra hasznos enzimeket. A kutatások kimutatták, hogy a nyers ételt fogyasztó ember nyálában kevesebb keményítőbontó enzim termelődik, mint a hőkezelt ételt fogyasztó emberében.
Az élelmiszeriparban a csírátlanítás végett végzett sugárkezelés, valamint a mikrohullámú sütő használata is károsítja az ételben található enzimeket és egyéb nélkülözhetetlen anyagokat.
A természet enzimgátlók segítségével tartja féken az enzimeket a magvakban, hogy azok csak nedvesség hatására csírázzanak ki. Ha a mag vizet vesz fel, akkor az enzimgátlók lebomlanak. Magvak fogyasztása előtt – ha nyersen szeretnénk őket megenni – érdemes beáztatni őket, így munkát spórolunk meg a hasnyálmirigy és az emésztőenzimek számára.
Az emberi szervezetben található enzimek meghatározott pH-érték mellett, és körülbelül 37 °C-on, vagyis testhőmérsékleten működnek jól. Akár a pH-érték változik kóros irányba, (elsavasodás), akár a testhőmérséklet (pl. krónikus hőemelkedés fertőzések vagy gócok esetén), akkor az enzimek nem tudnak normálisan működni.
Ha a körülmények megváltozása vagy az enzimhiány miatt nincs elég enzimmunka a szervezetben, akkor betegségek ütik fel a fejüket. Enzimhiánnyal összefüggésbe hozható betegségek többek között a gyulladások, a vizenyők, a szív-és érrendszeri betegségek, az allergia, a túlsúly, a bőrbetegségek (pl. pikkelysömör, ekcéma), az emésztőrendszeri betegségek, a fertőzések, az autoimmun betegségek és a daganatos betegségek.
A téli álmot alvó állatok a saját zsírjuk lebontásával termelik meg azt a hőt, amire szükségük van az életben maradáshoz. A hájuk az alvás alatt eltűnik: így fogynak. Az elhízott emberek testében található zsír viszont nem tartalmaz elegendő lipázt, azaz zsírbontó enzimet, mivel hőkezelten fogyasztják az ételeket. Így náluk természetes zsírlebontás sem megy végbe.  
A természeti népek nagyon sok nyers ételt fogyasztanak, szinte alig hőkezelnek, és úgy is kihasználják a táplálékenzimek munkáját, hogy az ételek egy részét megfelelő körülmények közé helyezve nem fogyasztják el azonnal, hanem hagyják, hogy magától „előemésztődjön”.
A sok nyers étel fogyasztásának egy másik pozitív hatása, hogy megfelelő mennyiségű vitamint és ásványi anyagot juttat a szervezetünkbe.
Az emésztőenzimek termelésében nagy szerepe van a hasnyálmirigynek. A túlságosan átalakított, hőkezelt ételeket tartalmazó étrendje nagyon sok munkára kényszeríti a hasnyálmirigyet. Ilyen étrend mellett a hasnyálmirigy kénytelen a szervezetből anyagcsere-enzimeket „lopni”, hogy azokat emésztőenzimekké alakítsa át. A többletmunka hatására a hasnyálmirigy megnagyobbodhat. Számos kísérlet bizonyítja, hogy a vadon élő állatoknak kisebb a hasnyálmirigyük, mint a fogságban, hőkezelt étellel táplált társaiké.

Az enzimek legfőbb gyógyító hatásai
Az enzimdús táplálkozás (nyers ételek, ill. enzimpótlók bevitele) a szervezet minden területén kifejti előnyös tulajdonságait. Az enzimek támogatják a gyulladások gyógyulását, segítik a sebgyógyulást, oldják a vérrögöket, megakadályozzák a trombusok képződését, és ezáltal javítják a vérkeringést is. Gátolják az érelmeszesedést és a plakk-képződést az érfalakon, így az érszűkület is megelőzhető általuk. Aktivizálják az immunrendszert: enzimterápia hatására főleg a T-limfociták növekedését figyelték meg. Aktivizálják a regenerációs folyamatokat, így gátolják az öregedést. Természetes fájdalomcsillapító hatásuk is van. Az enzimkezelések különböző fertőzéses, vírusos betegségek esetén is hasznosak. Gátolják az ödémák, vizesedések, a daganatok kialakulását, illetve a már létrejött tumoroknál szintén segítik a gyógyulást.
A böjtölés gyógyító hatásait is megközelíthetjük az enzimek oldaláról. Amikor az ember nem fogyaszt szilárd táplálékot, akkor „spórol” az emésztőenzimjeivel. Az így fennmaradó energia az anyagcsereenzimek működésére, termelésére fordítódik, amelyeknek viszont komoly szerepe van a szervezet különféle öngyógyítási folyamataiban.

Az enzimterápia
Enzimkezelést csak szakember segítségével szabad végezni. A terápia során legalább naponta háromszor kell az üres gyomorba enzimeket juttatni, s a kezelés addig tart, amíg a betegség meg nem szűnik.

Az enzimterápia nem javasolt véralvadási zavarok, fehérjeallergia és akut pajzsmirigygyulladás esetén, valamint közvetlenül műtét előtt és után, az áldott állapot során, és komoly vese- és májelégtelenségnél. Csak nagy dózis bevitele esetén jelentkezhetnek enyhébb mellékhatások, mint például a széklet megváltozása, puffadás és émelygés.

Néhány enzim egy-két hatása (a felsorolás korántsem teljes):
Alfa-amiláz – emésztésjavító hatású és felgyorsítja a sebgyógyulást.
Kimotripszin – ideális hályogosodás, szembevérzés esetén, reuma ellen és különböző daganatos betegségeknél.
Lizozin – fertőző betegségeknél hatásos (pl. övsömör).
Papain – autoimmun betegségeknél és férgesedésnél használatos. A papainnak van egy nagyon érdekes hatása: természetes fogamzásgátló szer, amelyet a férfinak kell szednie. Ez az enzim ugyanis blokkolja a hímivarsejtek aktivitását. Vannak olyan természeti népek, amelyeknél papaint használnak fogamzásgátlás céljából.
Tripszin – tályogoknál, sérüléseknél, sebeknél, vérrögöknél, valamint autoimmun betgségek esetén segít.

Bár az enzimkészítmények használata is jót tesz, sokkal jobb, ha az ember természetes formában jut enzimekhez friss gyümölcsökből és friss zöldségekből, amelyek rengeteg enzimet tartalmaznak. Ha valaki rendszeresen fogyaszt nyers növényeket, akkor nincs szüksége enzimkészítmények fogyasztására. Ha az enzimek bejutnak a táplálékokból, ugyanazokat a gyógyhatásokat fejtik ki mint az enzimkészítmények. Ha a napi étrend legalább fele friss-élő, növényi táplálék, akkor a szervezetünkbe jutó értékes enzimekkel nagyban hozzájárulunk egészségünk megőrzéséhez!

Váradi Tibor