A McGill Egyetem kutatói pontosan ezt mérték 2019-ben, és az eredmény brutális volt. Amit te egészséges reggeli rituálénak hittél, az valójában napi rendszerességű mikroműanyag bevitel volt. A filteranyagból, amit forró vízzel öntöttél le, apró darabok váltak le, és te lassan kortyolva megittad.

A pikantéria? A gyártók ezt tudják. Te viszont valószínűleg még sosem hallottál róla. És ami még furcsább, hogy hat évvel a sokkoló eredmények után sem változott semmi.

Mit mutatnak pontosan a kutatások?

A McGill Egyetem kutatói 2019-ben publikáltak egy vizsgálatot az Environmental Science & Technology folyóiratban, amely felkavarta a tudományos közvéleményt. Négy különböző kereskedelmi teafilter márkát teszteltek, amelyek műanyag alapú zacskókban voltak csomagolva. Egyetlen csésze tea elkészítése során körülbelül 11,6 milliárd mikroműanyag részecske és további 3,1 milliárd nanoműanyag részecske oldódott ki a forró vízbe.

Hogy mennyire ijesztő ez a szám? Összehasonlításképpen más élelmiszerekben és italokban mért mikroműanyag koncentráció általában néhány száz vagy ezer részecskét jelent literenként. Az asztali sót nagy műanyag-tartalmú terméknek tartják, mivel körülbelül 0,005 mikrogramm műanyagot tartalmaz grammonként. Egy egyszerű csésze tea ezzel szemben 16 mikrogrammot tartalmaz csészénként.

A kutatók azt is kimutatták, hogy amikor 95 Celsius fokos vízzel öntötték fel a filtereket, a nejlon és polietilén-tereftalát (PET) anyagok szerkezete megváltozott, és tömeges kioldódás következett be. Ez azt jelenti, hogy minél forrósabb a víz, annál több műanyag kerül az italba.

A történet itt nem ért véget. 2025 januárjában a Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) genetikai-mikrobiológiai intézetének kutatása újabb aggasztó részletekkel egészítette ki a képet. A tudósok különböző kereskedelmi forgalomban kapható teafiltereket vizsgáltak, és azt találták, hogy a polipropilénből készült filterek milliliterenként átlagosan 1,2 milliárd részecskét bocsátottak ki, amelyek átlagos mérete 136,7 nanométer volt.

A cellulózból készült filterek milliliterenként átlagosan 135 millió részecskét szabadítottak fel, a nylon-alapú filterek pedig milliliterenként 8,18 millió részecskét. Tehát még a "jobb" filterek is jelentős mennyiségű műanyagot juttatnak a csészénkbe.

Miért veszélyesek ezek a mikroműanyagok?

A mikroműanyagok nem egyszerűen áthaladnak a szervezetünkön. Bekerülnek a véráramba, felhalmozódnak a szövetekben, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.

A barcelonai kutatók emberi bélsejteken vizsgálták a teafilterekből származó mikroműanyagok hatását. Azt találták, hogy a mikro- és nanoműanyagok felvétele a nyáktermelő bélsejtekben volt a legnagyobb, és a részecskék még a genetikai anyagot tartalmazó sejtmagba is bejutottak. Ez azt jelenti, hogy a bélnyálkahártya kulcsszerepet játszik a veszélyes részecskék felszívódásában.

Egy 2022-es holland kutatás kimutatta, hogy mikroműanyag részecskéket találtak emberi vérben, és ezek a részecskék képesek áthatolni a sejtfalon. Ez azt jelenti, hogy nem csak az emésztőrendszerben vannak jelen, hanem eljuthatnak a belső szervekhez is.

A legújabb, 2024-es olasz tanulmány pedig még aggasztóbb képet fest. A kutatók kimutatták, hogy azokban az érelmeszesedett artériákban, ahol mikroműanyag részecskék halmozódtak fel, kétszer magasabb volt a szívinfarktus és stroke kockázata a következő három évben, mint azoknál a betegeknél, akiknél nem találtak műanyag részecskéket.

A gyulladásos folyamatok szintén összefüggésbe hozhatók a mikroműanyagokkal. Amikor ezek a részecskék bekerülnek a szervezetbe, az immunrendszer idegenként kezeli őket, és próbálja eltávolítani. Ez krónikus gyulladást okozhat, ami számos betegség kialakulásában is szerepet játszhat.

A WHO 2019-es jelentése elismerte, hogy bár a mikroműanyagok egészségügyi hatásai még nem teljesen tisztázottak, a jelenlegi bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy komolyan vegyük a kockázatot, és csökkentsük a kitettségünket.

A furcsa hallgatás: miért nem történik semmi?

Itt kezdődik az igazán érdekes rész. Hat évvel az első sokkoló kutatás után, és miközben újabb és újabb tanulmányok erősítik meg a problémát, semmilyen szabályozás nem született a teafilterek ügyében.

Az Európai Unió 2021-től betiltotta a műanyag szívószálakat, evőeszközöket, fültisztító pálcikákat. Az egyszer használatos műanyag poharak betiltását többször halasztották, de folyamatban van, Magyarországon 2026. június 30. a határidő. Rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak a műanyag palackokra.

De a teafilterre, amiből több nagyságrenddel több mikroműanyag szabadul ki, mint egy szívószálból? Csend.

Nincs kötelező jelölés arra, hogy milyen anyagból készült a filter. Nincs lista arról, mely márkák használnak műanyagot. Nincs szabályozás, nincs határérték, nincs semmi. A legtöbb csomagoláson egyszerűen nem szerepel az információ, és a gyártók nem kötelesek nyilvánosságra hozni.

Néhány márka büszkén hirdeti, hogy komposztálható filtereket használ, de ezek inkább kivételek. A piramis formájú, áttetsző filterek, amelyek különösen népszerűek a prémium teák között, szinte mind műanyag alapúak. És ezek azok, amelyekből a legtöbb mikroműanyag szabadul ki.

Miből készül a teafilter, és hogyan ismerjük fel a problémásat?

A hagyományos teafiltert papírból készítik, de sok gyártó az elmúlt évtizedekben áttért modernebb, praktikusabb anyagokra. A piramis formájú, áttetsző filterek többsége nejlon vagy polietilén-tereftalát (PET) alapú, vagyis gyakorlatilag ugyanabból az anyagból, mint a műanyag palackok.

Ezek az anyagok úgy vannak kialakítva, hogy elviseljenek magas hőmérsékletet, de a valóságban 95 Celsius fokos víz már elegendő ahhoz, hogy a szerkezetük megváltozzon és részecskék váljanak le róluk.

A probléma nemcsak a látható műanyag darabkákkal van. A nanoműanyagok olyan aprók, hogy szabad szemmel láthatatlanok, de könnyebben jutnak be a sejtekbe és az agyba is. Az Európai Élelmiszerbiztonság Hatósága (EFSA) is figyelmeztetőjelzést adott ki arra vonatkozóan, hogy a nanoműanyagok potenciálisan nagyobb kockázatot jelentenek, mint a nagyobb mikroműanyag részecskék.

Sajnos a csomagoláson nem mindig tüntetik fel egyértelműen, hogy milyen anyagból készült a filter. De van néhány jel, ami segíthet.

A piramis formájú, áttetsző filterek általában műanyag alapúak. Ezek mutatósak, praktikusak, de pont ezek azok, amelyek a leginkább gyanúsak. Ha a filter fényes, síkos tapintású vagy átlátszó, akkor nagy valószínűséggel szintetikus anyagról van szó.

A hagyományos papírfilterek biztonságosabbak, de itt is érdemes odafigyelni. Vannak fehérített papírfilterek, amelyeket klórral vagy más vegyi anyagokkal kezelnek. Ezek ugyan nem műanyagot, de más káros anyagokat tartalmazhatnak. A lebomló, fehérítetlen papírfilterek általában a legjobb választás, ha mégis filterezett teát szeretnénk.

Az olyan márkák, amelyek kifejezetten hangsúlyozzák, hogy komposztálható vagy lebomló anyagot használnak, általában megbízhatóbbak. Ezek a filterek természetes rostokból, például kukoricakeményítőből vagy bambuszból készülnek, és nem engednek ki mikroműanyagot. De ezeket aktívan keresni kell, mert nem ezek az alapértelmezett választások a polcokon.

A szálas tea a legbiztosabb választás

A legbiztosabb megoldás egyértelmű, mégis sokan nem gondolnak rá. A szálas tea használata teljesen kiküszöböli a teafilter problémáját.

A válasz arra, hogy miért nem ezt használjuk, egyszerű, mert kényelmes a filter. Nincs szükség külön eszközre, nem kell szűrni, nem kell mosogatni. Reggel gyorsan beletesszük a bögrénkbe, felöntjük, kész. A modern életritmus nem feltétlenül kedvez a tradicionális teázási szokásoknak.

De ha belegondolunk, a szálas tea készítése sem vesz igénybe több időt. Elég egy teatojás vagy egy kis teaszűrő, amit bedobunk a mosogatógépbe vagy gyorsan átöblítünk. És cserébe minőségibb teát kapunk, frissebb illattal, intenzívebb ízzel, és nem kerülnek bele felesleges anyagok, ráadásul a szálas tea sokkal gazdaságosabb is. 

Ha valaki még mindig ragaszkodik a praktikussághoz, akkor is van lehetőség. Léteznek lebomló, természetes anyagú teafilterek, amelyeket külön is lehet kapni, és otthon megtölthetünk szálas teával. Ez kompromisszum azoknak, akik nem akarnak lemondani a kényelemről, de törődnek az egészségükkel.

Nem csak az egészségről van szó

A műanyag teafilterek nemcsak az egészségünket terhelik, hanem a környezetet is. Egy átlagos teázó évente több száz filtert dob ki, amelyek közül sok nem lebomló. Ezek a hulladékok évtizedekig maradnak a környezetben, apró darabokra bomlanak, és végül visszakerülnek az élelmiszerláncba.

A szálas tea használatával csökkentjük a műanyag hulladékot, és ha komposztálható filtert vagy teatojást használunk, akkor szinte semmilyen hulladékot nem hagyunk magunk után. Ez egy egyszerű, de hatékony módja annak, hogy kicsit tudatosabbak legyünk a mindennapjainkban.