A növény tudományos neve Symphytum officinale, amely görög eredetre utal (a „symphein” azaz összenőni szóból).
Német elnevezése, a „Beinwell” utal a gyógyhatásra, mivel a „Bein” a régi irodalmi német nyelvben „csont”-ot jelent. További népi elnevezései: falgyökér, sebgyógyír, csontgyógyír. Az angolszász országokban használatos neve comfrey, amely a latin „confirmá”-ból (confirmare=megerősíteni) származik. Ezeknek a megjelöléseknek a többségéből kitűnik, hogy a fekete nadálytő mind régebben, mind manapság a csontokkal, illetve a csontrendszerrel összefüggő betegségre javasolt gyógynövény. 


A fekete nadálytó dús, erőteljes, évelő, filcesen szőrös szárakkal és levelekkel, liláspiros, néha sárgásfehér harangszerűen bókoló virágokkal és nagy, erős, ágas-bogas gyökérzettel rendelkezik.
Fény, talajnedvesség és tápanyag tekintetében nagyon igényes. Vadon, folyóvizek partján, árkokban, meredek vízpartokon és nedves réteken terem. Hatóanyagai legnagyobb mennyiségben a gyökerében halmozódnak.

Külsőleg így alkalmazhatjuk

A fekete nadálytő kitűnő hatása a nehezen gyógyuló sebekre elsősorban fő hatóanyagában, az allantoinban rejlik. Hám- és sejtképző hatásánál fogva serkenti a seb gyógyulását. A fekete nadálytőből készült főzettel lemosva vagy azzal átitatott kötéssel a sebek váladékozása és gennyesedése megszűnik, olyannyira, hogy az elfekélyesedett és krónikusan gennyező sebek is gyorsan behegednek.