Sok biokertész ősszel készíti, hogy a mulcs humuszos földdé korhadjon a tél folyamán – ugyanakkor a gyomzáró réteg is lebomlik annyira, hogy a tavasszal ültetett magok és palánták gyökereket ereszthetnek a földbe; de valójában bármelyik évszakban le lehet rakni. 

A táblás mulcs készítése során az anyagok gyűjtése a leginkább munka- és időigényes szakasz. Ahhoz, hogy valóbban jó minőségű talajt kapjunk, oda kell figyelnünk. Szerencsére szinte ingyen, és könnyen  juthatunk alapanyagokhoz. Fafeldolgozó vidékek bőségesen kínálnak kérget és fűrészport, mezőgazdasági vidékeken mindig bőven van szalma, gabonahéj és más élelmiszeripai melléktermék. Nagyvárosokban a konzervgyárak, élelmiszer-feldolgozók és termékelosztó raktárak rengeteg szerves hulladékot termelnek. A szolgáltató társaságok és parkgondozók gyakran kínálnak aprított fagallyat, és szinte minden környéken bőséggel találunk őszi falevelet. Ha magunktól nem találunk ilyet, elég csak meghirdetni, hogy szerves anyagot keresünk, és biztosan lesz jelentkező, akitől ingyen elhozhatjuk a felgyülemlett kerti hulladékot, főleg most, hogy tilosság vált az égetés.

A táblás mulcsozás legegyszerűbb formájában egy kétlépcsős folyamat. Először a gyomok elfojtására le kell rakni egy réteg újságpapírt vagy kartont (vagy valamilyen kimustrált szöveget, gyapjúszőnyeget), ezután beborítani körülbelül 30 cm szerves mulccsal.  Viszont a tökéletes táblás mulcsot az alábbiak szerint kell elkészíteni:

Így készül:

Az első táblás mulcsot kezdd kicsiben. Hatalmas mennyiségű szerves anyagot emészt fel – 5m2 lefedéséhez durván 1,5m3 vagyis kisteherautónyi anyag kell. De ne fukarkodj! Sokkal jobb egy kicsi, de alaposan lefedett terület, mint a gyomok elfojtására és a talaj megfelelő táplálására alkalmatlan, túl vékony mulcs. A következő anyagok kellenek a tökéletes táblás mulcshoz.

1. Kötegelve 70-100 cm-nyi újságpapír. Ne legyenek fényes lapok közte, mert fémes pigmenteket tartalmazó festék lehet rajtuk (a szabványos nyomtatás fekete és színes festékei nem mérgezők, szójából készülnek). Vagy körülbelül 30m2 hullámpapír kapcsok és műanyag szalagok nélkül. Használhatsz szövetet, régi ruhákat vagy gyapjúszőnyeget, ha nem tartalmaznak műszálat- de ezek lassabban bomlanak le, mint a papír.

2. Talajjavítók a talaj igénye szerint: mész, kőzetfoszfát, csontliszt, kőpor, hínárliszt, vérliszt stb.

3.  Nagy tömegű szerves anyag: szalma, megdohosodott széna, kerti hulladékok, levelek, hínár, finomra őrült kérek, istállóalom, forgács vagy ezen bármilyen keveréke. Ideális esetben most 100:1 és 30:1 közötti C:N hányadost eredményeznek. A fűnyesedék is jó, de csak „barna” mulccsal keverve, egyébként magas nitrogéntartalma anaerob – így büdös és nyálkás – bomlást okoz. Hozzávetőlegesen 3-6 m3 lazán rakott mulcsra lesz szükség.

4.  200-400 liter komposzt.

5. Trágya, 200 és 800 liter közt, attól függően, milyen tömény, és mennyi alom keveredett bele. Körülbelül 200 liter komposztált marhatrágya vagy más zsákos termék bőségesen elég lesz.

6.  Valamilyen magmentes anyag a záró réteghez: szalma, levelek, faforgács, kéreg, fűrészpor, fenyőtű, gabonakorpa, dió- és mogyoróhéj, tengeri hínár. Körülbelül 8000 liter szükséges vagy 2-4 kis bála.

Ha nem sikerül mindegyiket beszerezni, akkor sincs gond, a táblás mulcs nagyon megbocsátó. Ha van elég újságpapír vagy hullámpapír és még bármilyen szerves anyag, akkor végül nagyszerű lesz a föld. Az alapanyagokat tárold szárazon a kiválasztott helyszínhez közel, így nem kell túl messzire hordani a táblás mulcsozás napján.

Kihagyhatatlan lépések

• A mulcsozás előtti napon locsold be jól a helyet, ha nem nedves a föld az esőtől. A mulcsot dús földdé alakító élőlények nem tudnak víz nélkül dolgozni, és ha a mulcs a helyére kerül, csak nagyon sok vízzel lehet az alsó rétegeit megnedvesíteni – és fordítva is: nagyon sok időbe telik, amíg ezek a rétegek kiszáradnak, így rengeteg víztartalékod lesz.

• Miután előző este a föld felitta a vizet, vágd le a növényzetet. Ne húzgáld ki a gyomokat, hagyd csak ott az összes természetes szerves anyagot, beleértve a gyökereket is. Csak nyírd le fűnyíróval, kaszával, vagy csapkodd le mindet ott helyben. Ez nagyon jól táplálja a gilisztákat; a nitrogénben gazdag sok zöld és gyökér a lebontók ízletes előétele lesz. Távolítsd el a tuskókat és a nagyobb fadarabokat.

• Következnek a talajjavítók. Ha a talaj savas, szórj szét némi meszet. Lúgos talajokon kis gipsz vagy kén segíthet. Kőzetfoszfát vagy csontliszt kiszórása biztosítja a foszfort. Zöldhomokkal, hínárliszttel vagy kőporral nyomelemeket vihetsz be. Használhatsz talajtesztet, vagy dönthetsz a talajra vonatkozó saját tapasztalatok alapján a talajjavítók típusát és mennyiségét illetően.

• Ha a természetes talaj agyagos és tömörödött, ez a legjobb alkalom, hogy kicsit megnyisd. Szúrd bele az ásóvillát a földbe, kicsit mozgasd és húzd ki. Csináld ezt mindenhol a mulcs helyén. Ne forgasd meg a földet, csak repeszd meg. Így a nedvesség és a gyökerek majd könnyebben hatolnak bele, a talajlakó bogarak jobban tudnak mozogni.

• Teríts le vékony rétegben nitrogéndús anyagot. Ez lehet trágya, vérliszt vagy friss fűnyesedék, más eleven zöld vagy éttermi és piaci maradékok. Az olyan tömény anyagokat, mint a nyúltrágya vagy vérliszt, hintsd szét annyira, hogy éppen csak feddjék a talajt. A fűnyesedéket vagy az alomban gazdag trágyát nem árt 2-3 cm vastagon teríteni. Ez a réteg valójában nem alapvető fontosságú, de vonzza a talajt szellőztető, lazító gilisztákat és a talajtúró bogarakat.

• Ezután tedd le a táblákat a mulcshoz. Terítsd le az újságpapírt és/vagy a kartont úgy, hogy folyamatos fényzáró réteget képezzen; ezzel minden ott levő növényt elfojtasz. A lapok között legyen úgy 15 cm átfedés, így a gyomok nem tudnak kibújni közöttük. Újságpapírból nagyjából 0,5-1 cm vastag réteget kell lerakni.

Terítés közben a lapokat alaposan locsold be. Többször is locsolj, hogy biztosan átjárja a lapokat a víz. Lehetőleg ne járkálj a papíron, főleg ha már nedves, mert úgy elszakadnak a lapok

Ezután dobj rá még egy vékony réteg nitrogénben gazdag trágyát, lisztet vagy frissen vágott zöldet. Ez fogja átcsalni a gilisztákat a hamarosan elkorhadó lapokon, és beburkolja a lefelé hatoló gyökereket.

• Az eddigiek tetejére borítsd a tömegmulcsot: 20-30 cm laza szalmát, szénát vagy más, korábban felsorolt anyagot. Ennél a rétegnél nem kell tartani a gyommagvaktól, mert vastag gyommentes réteg fogja még takarni. Ebben a lassan komposztálódó tömegben a magok inkább elkorhadnak, mintsem kicsíráznának. A szalma vagy a szénabálákat nem kell fellazítani az eredeti térfogatukra. Elég őket vékony, 3-5 cm rétegekre bontani, és 2-3 réteg vastagságban lefektetni. A több rétegre szedett, megnedvesített, sűrű szeletek megdagadnak, és tökéletesen komposztálódnak.

Ha könnyen komposztálódó táblás mulcsot szeretnél, figyelj a tömegmulcsréteg C:N hányadosára. Magas széntartalmú anyagok (például a szalma vagy különösen a faforgács) esetén szórj rá nitrogéndús anyagot, vagy „hígítsd” a szénben gazdag mulcsot minden négy részhez egy rész lóhereszéna, hínár, fűnyiradék stb. hozzáadásával. Előfordulhat, hogy a szélsőségesen alacsony nitrogéntartalmú anyagok (például faforgács) nagyon lassan bomlanak le, így a növények vérszegény növekedését okozhatják. Nem kell tökéletes C:N egyensúlyt teremteni, csak biztosíts valamennyi nitrogént a komposzt apróságainak táplálására.

• A tömegmulcs rakása közben pár centiméterenként permetezd vízzel. Legyen nedves, de nem vizes: kicsavart rongy állagra törekedj. Meglepően sok víz kell hozzá. Pár percbe beletelhet, amíg a 4-5 cm-es réteg annyira átázik, hogy elérje a nedves, de nem vizes állapotot.
A tömegkulcs tetejére tegyél pár centiméter komposztot, ha nincs elég, keverhetsz hozzá az éppen elérhető földből is annyit, hogy elérd a végleges vastagságot. Ha a tervezett növények ültetéséig még van pár hónap, és ráér a halom komposztálódni, helyettesítheted ezt a réteget trágyával vagy pár centiméter könnyen komposztálódó anyaggal is. Viszont ha néhány héten belül szeretnél ültetni a táblás mulcsba, az ágyásnak mindenképp szükséges lesz erre a komposztrétegre.

• A felső részen 5 centiméternyi gyom- és magmentes szerves anyag: szalma, kéregdarabkák, faforgács vagy bármi más korábban felsorolt anyag. A gyomok elnyomása mellett ez a réteg ad majd a munkának – kertépítők kifejezésével szólva – „befejezett külsőt”, mely a finnyásabb szomszédokkal is megkedveltethet. Ha vetni vagy palántázni akarsz, húzd félre ezt a réteget annyira, hogy hozzáférj a közvetlenül alatta fekvő komposzt- vagy talajréteghez, ahogy ezt bármilyen más mulcs esetén is tennéd.

Ültetés

A frissen elkészült táblás mulcs nem annyira termékeny, mint egy 6 hónapos, ezért legjobb az ágyást már ősszel előkészíteni. A termékenység a mulcsozást követő második évadban éri el csúcspontját, és néhány évig nem esik vissza; további mulcs hozzáadásával egyszerűen megújítható. A frissen készült ágyásban is kivirulnak a növények, mert a talaj élővilága napokon belül fellendül, rengeteg termékenységet szabadítva fel a megfelelően elkevert, 30 cm vastag táblás mulcsból. Azonban ügyelni kell a növények új ágyásokba való ültetésénél. Nem szórhatjuk el a magokat csak úgy a nyers, feldolgozatlan mulcsra, mert veszendőbe mennének. 
Ha vetés idejére nem bomlik el a mulcs, először áss kis gödröket vagy árkokat, nagyjából 7 cm mélyen, töltsük meg a talajjal vagy komposzttal, és abba vessünk. Magoncokat és palántákat is ültethetünk így; a gödrök körülbelül háromszor akkorák legyenek, mint a gyökérzet. Mélyen gyökerező növények esetén húzzuk félre a mulcsot, az alján lévő papírt hasítsuk fel x-alakban, és tegyük vissza a mulcsot. A hasíték fölé ültetve a gyökér gond nélkül megtalálja az utat a talajhoz.