A köznyelvben gyökerekről beszélünk, de a földben kúszó tarack tulajdonképpen módosult, hosszú szártagú, gazdagon elágazó vékony szár. Gyakran meszes, tömörödött talajokon fordul elő. Laza szerkezetű, humuszos kerti talajból vagy vastag mulcsrétegből teljes hosszában könnyen kihúzható, így ott nem tud igazán megtelepedni. 
Az alapos gyomlálás és a legapróbb tarackdarabok kiválogatásának legkedvezőbb időpontja a tavasz, mielőtt azok újra kihajthatnak. Az esetleg a földben maradt darabokból fejlődő növényeket is azonnal távolítsuk el, ellenkező esetben az ágyást újra teljesen benövi ez az igen gyorsan terjedő fűféle.

Régen disznókat hajtottak a tarackbúzával benőtt területekre, mielőtt a következő évben felszántották és bevetették volna. Az állatok kitúrták a tarackbúza gyöktörzseit is.

A libák is igen kedvelik a tarackbúza leveleit, és tövig képesek legelni. Felügyelet mellett ez a háziszárnyas még a megművelt területeket is alaposan megtisztítja a tarackbúzától anélkül, hogy kárt okozna. Ezt a módszert például fiatal burgonyanövényeknél alkalmazhatjuk addig, míg a burgonya be nem növi teljesen a helyét.

Régi kertészszokás, hogy a fűfélékkel erősen benőtt területekre két éven át burgonyát ültetnek. A burgonyánál rendszerint elegendő kétszer jól megkapálni és feltölteni a töveket, míg a növények teljesen be nem növik az adott területet és „kiéheztetik” a fényigényes tarackbúzát. Ezután többé nem szabad a földet parlagon hagyni. A zöldtrágyának használt növények idejekorán történő elvetésével megakadályozhatjuk, hogy a tarackbúza újra teret hódítson magának.

A teljesen elgyomosodott ágyások átkapálása nem célszerű, mert ezzel csak segítünk a tarackbúzának: a kapával sok kis apró darabra aprítjuk össze a tarackokat, amelyekből számos új növény fejlődik.

Vastag mulcsréteget szétterítve, mely alá két-három rétegnyi kartonpapírt helyezünk, hamar kiéheztetjük a fényigényes tarackbúzát. (Kartondobozok használata előtt a fémkapcsok és ragasztócsíkok eltávolításáról ne feledkezzünk meg.) A kerti tavak építésénél használatos kibélelő fóliával is hasonló eredményt érhetünk el, ez azonban a vizet és a levegőt sem engedi át.

Régi szokás a tarackbúza kiszedett gyökereit a kerítésen megszárítani, majd a trágyadombra szórni; manapság a komposzt- vagy a szerves hulladékot tároló edénybe szokták. De vigyázzunk, mert a nem kellően kiszáradt tarackok gyorsan teleszívják magukat vízzel, és könnyen újraélednek! Burjánzásukat nem tudjuk megállítani, ha újból talajba kerülnek.

Aki egyszer földből frissen kiszedett tarackbúzát szórt a komposztjához, az tudja, hogy milyen szörnyű pusztítást tud végezni: észrevétlenül tudja teljesen benőni a komposzthalmot. Ennek ellenére a tarackbúza kiváló minőségű komposztalapanyag. Hogy sikerüljön a tervünk, a kiválasztott területre helyezzünk egy vagy két rétegben gyeptéglákat úgy, hogy a zöld részükkel nézzenek lefelé. Két-három réteg nem festékanyagos karton is megfelel erre a célra. Erre rétegezzünk mintegy 1,5 méter magasságig gyomlálásból származó szerves hulladékot (gyökereket, növényszárakat, leveleket, kisebb földrögökkel együtt), és szórjunk az egyes rétegek közé egy kis mészport is. Ha van könnyen bomló hulladékunk, pl. fűnyesedék, akkor terítsünk belőle 5-10 cm vastag rétegben a tetejére. Végül pedig fedjük be a komposzthalmot minden oldalról egy réteg (tenyérnyi vastag) földdel. Ha a tarackbúzát modern, falécekből készített edényben komposztáljuk, akkor csak fent takarjuk be földdel. Legkorábban fél, legkésőbb egy évvel ezután lapátoljuk át az egész halmot egy másik helyre, hogy jól átszellőzzön. Rendszerint ezt még egyszer meg kell tennünk, mielőtt a tarackbúza tarackjai teljesen elkorhadnak. A finom szemcsés komposzt kiváló minőségű trágya, és az ágyásokon teljesen elnyomja a gyomok növekedését, mert a tarackbúza gyökereinek bomlásakor is növekedésgátló anyagok kerülnek a talajba. Mivel a tarackbúzából készített komposzt többnyire csak kis mennyiségben áll rendelkezésünkre, valamint kiváló növekedésserkentő anyagokat tartalmaz, főleg az olyan betegeskedő, gyengén fejlődő növények számára tartogassuk, mint pl. a tafrinás betegségben szenvedő őszibarackfák (levélfodrosodás). A tarackbúzakomposzttal kezelt növények hamar újraélednek, és akkora növekedésnek indulnak, hogy néhány kertész már egyenesen csodára gondolt. A fás szárú növények tövéhez szórjuk a komposztot, és jól takarjuk be mulccsal. A veteményeskertek és az évelők ágyásain a növények telepítése előtt terítsük szét a talajfelszínen, majd (gereblyével) alaposan dolgozzuk be.

Ha a kutyák rosszul érzik magukat, akkor esznek a tarackbúza leveleiből (ha nagyon betegek, akkor hánynak is utána). Gyógyhatású tarackot régen a humángyógyászatban is alkalmazták, mielőtt káros gyomnövénynek kiáltották volna ki. A népi orvoslásban nyákoldó, izzasztó és vizelethajtó hatása miatt köhögés és bronchitis (hörghurut), valamint vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlották, de sárgaságnál és más májbántalmaknál is jó szolgálatot tett.

A szárított és összeaprított tarackbúzagyökér napjainkban is több gyógyteakeverék (elsősorban húgyúti panaszokra való és veseteák) összetételében szerepel; sőt gyógyászati célokra több helyütt termesztik is.

Próbáljuk ki bátran a tarackteát

Ha szeretnénk megkóstolni a tarackbúzagyökérből készített kellemes ízű teát, akkor kora tavasszal, még kihajtás előtt ássuk ki, és szedjük fel húsos tarackjait a talajból. Válogassuk ki a legszebbeket, jó alaposan mossuk meg, aprítsuk össze metszőollóval, lehetőleg 1-2 cm-es darabokra. Ez könnyen megy, ha a tarackok frissek és puhák. Ezután tegyük szárítóba, vagy szárítsuk ki cserépkályha tetején, ill. fűtőtesten (max: 50C-on).

A teakészítéshez tegyünk 3 teáskanálnyi szárított gyökérdarabot egy edénybe, adjunk hozzá negyed l vizet, lassú tűzön forraljuk fel, hagyjuk állni 5-10 percig, majd szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit fogyasszunk belőle.