Mivel mérhető ez a hozam? Tevékenységed eredményességével, az elégedettségeddel, legáltalánosabban fogalmazva: szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteid kielégítésével. Nem kell különösebb vizsgálódás, hogy megállapítsd: nem minden szokásod segíti elő ezt. Hogyan tudjuk megkülönböztetni a jó és rossz szokásokat? Hívjunk hozzá segítségül egy szakértőt. Doubravszky Sándor számos nagysikerű önfejlesztő könyv szerzője úgy gondolja, nem is annyira nehéz ez a feladat.


Az élet egyik nagy kérdése, hogyan szakítsunk a rossz szokásokkal, és hogyan tegyünk szert jó szokásokra. A gondolkozási, érzelmi és cselekvési szokások átfonják hétköznapjainkat, sokszor anélkül, hogy tisztában lennénk jelenlétükkel és hatásukkal. A szokásokat újból és újból ismétlődő napi tetteinkkel erősítjük. 
 Azok az érzések és gondolatok, melyeket rendszeresen táplálunk, egyre szívósabban velünk maradnak, és meghatározó módon befolyásolják napi döntéseinket. Ez nagyon fontos körülmény, mert életünk lényegében döntések sorozata, és a döntések többségét szokásszerűen hozzuk.

Nélkülözhetetlen szokások

A szokásaink nélkül senkik lennénk. Vannak szokások, amelyek annyira nélkülözhetetlenek, hogy ha szakítani akarnánk velük, ezzel igen csak megnehezítenénk a hétköznapjainkat. Nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki naponta másként akarna fogat mosni. Ez odafigyelést igényelne, holott hasznosabban töltöd az időt, ha miközben mosod a fogad, egy probléma megoldásán gondolkozol. Ez az erőtakarékosság a szokások legnagyobb előnye. Nem kell minden reggel azon töprengened, mit csinálj a nap folyamán és azt hogyan csináld. Meghatározott rutin szerint mégy az egyik helyről a másikra – például az ágyból kikelve torna, aztán zuhany, aztán reggeli, aztán indulás a munkahelyre stb. Ha életedből hiányoznak a rutin elemek –vagyis a megfelelő szokások -, a legegyszerűbb dolgok is döntést igényelnek, ami végül teljes cselekvésképtelenségre vezetne. 
A szokások azonban lehetnek hátrányosak is. Egy szokás csak annyit ér, amennyi a hozama. Mivel mérhető ez a hozam? Tevékenységed eredményességével, az elégedettségeddel, legáltalánosabban fogalmazva: szellemi, érzelmi és fizikai szükségleteid kielégítésével. Nem szokásod segíti elő ezt. 

Vannak viszont bizonyos szokások, amelyeket nem szeretünk és változtatni akarunk rajuk. Ez egyáltalán nem egyszerű. Egy ilyen vállalkozás – túl azon, hogy segít eredményesebben élnünk-, mindig elmélyíti az önismeretünket. Például világosabban mutatja, mennyire vagyunk állhatatosak – vagy önfelmentő megalkuvók.

Lássuk, mik azok a dolgok, amelyek egy szokást rosszá tesznek:

1. Nem segít semmiben, de sok idődet és energiádat emészti fel. 
Eredményességed növelésének szinte kimeríthetetlen tartaléka, hogy megszabadulsz a rossz szokásaidtól – legyenek ezek a munkaszokások, érzelmi vagy gondolkozási szokások. Ezek csak nehezítik az életedet.

2. Akadályozza, hogy tapasztalatot szerezz. Néhány egyszerű példa: vacsora után azonnal elviszed a piszkos edényeket, letakarítod az asztalt, ezzel megszakítva egy érdekes beszélgetést – ami utána már valahogy sehogy sem folytatódik. Vagy állandóan azt figyeled hány óra van. 
Az „időtudatosságnak” ez a rossz szokása gátolja, hogy figyelmedet arra összpontosítsd, ami éppen történik, ezért aztán nem is tudod kinyerni a helyzetben rejlő tapasztalatokat. Ezek örökre elvesznek számodra.

3. Fizikailag ártalmas. Ilyen a dohányzás, a mértéktelen evés, ivás. De ide sorolható az olyan igyekezet, hogy állandóan elfojtsd a dühödet. 

4. Irritál másokat. Mielőtt megszólalsz, mindig megköszörülöd a torkod. Dobolsz az asztalon. Dúdolsz magadban. Valamilyen hülyeséggel állandóan a falra mászatod a barátaidat vagy a társadat – és még élvezed is, hogy milyen ügyes vagy.

5. Ostobának mutat minket. Ismertem egy pszichiátert, aki rágta a körmét. A páciensei aztán szóvá tették neki. Ő időről időre felhagyott vele, de amikor kicsit megnőtt a körme, ismét rágni kezdte. A betegei közül többen arra szoktak rá, hogy figyeljék, mekkorák a körmei.

6. Nem tetszik neked. Valamilyen módon ütközik az értékrendeddel. Például akaratlanul is kifecsegsz dolgokat, melyeket bizalmasan közöltek veled. Senki sem vette még észre, de téged nyugtalanít. Ha felismered, hogy egy szokásod károdra van, érdemes szakítanod vele. A kérdés most már az, hogyan tegyed?

A módszer

Két előnyöd is származhat abból, ha szakítasz egy rossz szokással. Az egyik: megszabadulsz valamitől, amire egyébként sincs szükséged. A másik: új felismerésekre juthatsz. Ám a kérdés az, hogyan változtathatsz meg egy szokást, és hogyan juthatsz új felismerésekre? Lássuk az egyes lépéseket!

Első: tanulmányozd a szokást! Ne azzal kezdd, hogy leteszed a könyvet, és elhatározod, többé nem fogsz dobolni az asztalon. Folytasd legalább egy hétig úgy, mint eddig. Figyelj! Lassan-lassan meggyűlölöd a szokást és tűnődni kezdesz azon, hogy az ördögbe kezdted el ezt az ostobaságot?! Érezz magadban bármekkora késztetést is, hogy azonnal belevágj, adj magadnak egy hetet a szokás gondos tanulmányozására. Figyeld működés közben!
Minél pontosabban derítsd ki, mi a lényege! Ez viszonylag könnyebb, ha olyasmiről van szó, amivel gyökeresen szakítani akarsz, más esetben viszont lehet kicsit bonyolultabb. Vegyük példának a falánkságot. A rossz szokás nem az evés, hiszen ennünk kell, és azt mondani, hogy „falánk vagyok” nem elég pontos meghatározása a szokásnak. Konkrétabbnak kell lenned. Pontosan meg kell mondanod, mi az a több, ami a szükséges felett van, és ezt kell lefaragnod.

A következő, hogy megfigyeled, mikor jelentkezik a szokás. Mi váltja ki benned az adott spontán reakciót? Ha bizonyos személyekkel vagy együtt?  Milyen érzéseket váltanak ki benned ezek az emberek? Minél többet tudsz egy szokásodról, annál könnyebb lesz vele szakítanod.
A megismerés hetének elteltével hozzálátsz a „felszámolás” műveletéhez, vagyis az akaraterő bevetésével tudatosan szakítasz vele. A kezdés szakaszában igen erős az ösztönzés, hogy a régi szokás szerint csináld a dolgot – paradox módon sokkal erősebbnek érzed, mint korábban. Ezért van, hogy a szokások módosítására tett próbálkozások nem ritkán végződnek kudarccal. Most egy olyan lépéssor sokat segít, hogy eredményesen lépj túl ezen a nagyon veszélyes kezdeti szakaszon.

1. Igyekezz egyetlen elhatározással leállni, ahelyett, hogy a fokozatos leszokással próbálkoznál! Ha például naponta engedélyezel magadnak néhány szál cigarettát, ez újból és újból felébreszti benned a vágyat, hogy rágyújts. Egyetlen lépéssel leállni!

2. Szokásmódosító programod alatt igyekezz kerülni, hogy negatívan minősítsd, amit teszel! 
Miközben vívod belső csatádat, egy sor érv jut eszedbe, miért kellene mégis megtartanod a régi szokást. Írd le ezeket! Később hasznodra lesznek ezek az információk.  

3. Ha ösztönzést érzel magadban, hogy a régi szokás szerint cselekedj, ismerd ezt el! Ha azt színleled, nincs benned ilyen, a szokás alattomossá válhat. Előfordulhat, hogy túl későn ébredsz rá, hogy mondjuk valahogy mégis elszívtál két cigarettát. 

4. Ha hirtelen erős vágy ébred benned, hogy a régi szokás szerint cselekedj, igyekezz kideríteni, közvetlenül milyen helyzet vagy lelkiállapot előzte meg a vágynak e hirtelen ébredését! Ezzel fontos ok-okozati összefüggések birtokába jutsz, amiket felhasználhatsz a rossz szokás elleni harcodban.  

5. Ne ostorozd magad a botlások miatt! Próbáld kideríteni, mik váltották ki ezeket, aztán folytasd eredeti szándékod szerint.  

6. Légy óvatos, amikor jutalmazni akarod magad egy rossz szokás felszámolásáért! Mindig ott leselkedik a kompenzáció veszélye. Ha jutalmazni akarod magad, a díjazás módjának minél messzebb kell esnie a megváltoztatandó rossz szokástól. Ha jól csinálod, az önjutalmazásnak más pozitív hatása is lehet. 
A legnagyobb jutalom végül is az, hogy szakítottál egy rossz szokásoddal. 

7. Emlékeztesd magad arra, hogy nem mindig fogod magad úgy érezni, mint most! Az idegeskedésed, az esetenkénti indokolatlan ingerültséged, a rossz hangulatod arra a stresszre vezethető vissza, ami a szokással való szakítás következménye. A hangulatod idővel meg fog javulni – néhány héten belül vagy még hamarabb.

Amikor a régi szokás szerinti cselekvés vágya a legerősebb benned, alkalmazd a felnagyítás módszerét. Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

1. Miért akarok visszatérni a régi szokáshoz?
2. Mit mulasztok, vagy vesztek azzal, hogy szakítok vele?
3. Mit ártok magamnak azzal, ha szakítok vele?
4. Váratlanul milyen szörnyű igazságok jutottak önmagamról eszembe?
5. Milyen szörnyű dolgok megtörténtére számítok?
6. Mit fognak mondani rólam az emberek?
7. Kik fogják ezt mondani?
8. A jelenlegi helyzetem milyen módon emlékeztet engem a múltamra?
9. Milyen fantáziaképek jutnak eszembe jelenlegi és múltbéli ismerőseimmel kapcsolatban?

Válaszolj őszintén a kérdésekre! Ha lehetséges, szabad asszociáció formájában. Ne cenzúrázd magad, mondd azt, ami éppen eszedbe jut. Minél idegenebbnek tűnik, annál hasznosabb a gyakorlat.
Ha leblokkolsz, ennek oka feltehetően az, hogy cenzúrázod a válaszaidat, mert zavart érzel magadban. Kényszerítsd magad, hogy hangosan kimondd a legrosszabbat is. 
Ha túl jutsz a nehezén, elégedett lehetsz a teljesítményeddel. Megszabadultál egy káros vagy haszontalan szokástól és mélyebben megismerted önmagad. Ez az elmélyült önismeret további változásokat indíthat el.