A padlótól a plafonig érő, speciális LED fénnyel megvilágított polcokon növényvédőszer-mentesen nő a saláta a szabadon termesztettől két és félszer gyorsabban, minimális emberi beavatkozással. A csíráztatáson és a palántaültetésen kívül a többi folyamat teljesen automatizált, beleértve a betakarítást is, s miközben a termelékenységet folyamatosan növelik, mintegy felére sikerült csökkenteniük a bér-, és harmadára az energiaköltségeiket, állítja a cég.


A japán robotfarm az első a világon az ilyen nagyarányú, ipari méretű zöldségtermesztésben, s bíznak abban, hogy a gazdálkodók nagy része is átáll előbb-utóbb erre az új technológiára, mivel a vertikális gazdálkodás víz- és területigénye alig pár százalékát teszi ki a szabadföldiének. Mostanáig tartott a mezőgazdaság szezonalitásából, az időjárástól való függéséből fakadó bizonytalanság, állítják, eljött az idő a fenntartható gazdálkodási módszerekre való átállásra. Megoldást kell találni a fenyegető klímaváltozásra, vízhiányra.

A termőföld is veszélyben van, hetvenötmilliárd tonna tűnik el évente, és ami megmarad, annak is a fele többé-kevésbé károsodott, miközben rohamosan nőnek az elsivatagosodott területek. Erre a helyzetre hívta fel a figyelmet az ENSZ, amikor 2015-öt a Talajok nemzetközi évének nyilvánította. A japánok szerint ezekre a problémákra jelenthetnek megoldást a zöldséggyárak, amelyek bárhol telepíthetők, a sivatagoktól a hómezőkig, akár a legszélsőségesebb körülmények között is képesek biztosítani a folyamatos zöldségellátást egész évben, függetlenül az olyan külső tényezőktől, mint például a talaj vagy az éghajlat.
Bár a globalizált modern társadalmakban az élelmiszert jellemzően már napjainkban sem helyi fogyasztásra termesztik, mégis nehéz elképzelni a jövőt. Egy biztos, ha az új generációs mezőgazdaság híveinek jóslata beválik és az űrben fogunk zöldséget termeszteni, a szállítási költségeket nehéz lesz lefaragni.