Egy Skócia nyugati partjai közelében lévő lakatlan szigeten 2018-ban végzett kutatás során arra jutottak, hogy az összes fészek több mint egynegyede tartalmaz műanyagot, míg az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) fészkeiben 80 százalék volt ez az arány.
Ugyanakkor más, fészküket évente újraépítő fajok - például a sirályok - fészkeinek csak egyharmadában találtak műanyaghulladékot.
A nagy eltérések oka valószínűleg fészeképítési szokásaik különbözőségében rejlik: az üstökös kárókatonák évről évre ismét ugyanazt a fészket használják, így a szemét felhalmozódik.
A hulladék többnyire háztartási szemét, melyet a lakott területeken dobnak el az emberek.
Szakértők úgy vélik, hogy a madarak a fészkük közelében partra mosott hulladékot csipegetik fel. A kutatók összehasonlították a madarak által a fiókák számára felöklendezett táplálék alapján a lenyelt hulladékot a fészekben lévő szeméttel. A táplálékba került műanyag más típusú volt, mint a fészekben talált hulladék, ami arra utal, hogy utóbbi más forrásból származik.
A tengeri madarak száma globális szinten jelentősen csökken, ezért fontos megismerni minden ebben szerepet játszó faktort. A tengeri madarak a táplálkozásuk során is találkoznak a műanyag-szennyezettséggel, de bele is akadhatnak a hulladékba és az a fészkükben is megjelenik. Utóbbi különböző módokon befolyásolhatja a madarakat: hatással lehet a fészek minőségére és tulajdonságaira, ez pedig hátrányt jelenthet a tojásokra és a fiókákra is.
A műanyag szemét típusának, mennyiségének és forrásának ismerete segíthet a környezetvédőknek abban, hogy célzott intézkedéseket dolgozzanak ki a tengerimadár-populációk segítésére - mondják a kutatók.
