Ennek a jelenségnek neve is van: revenge bedtime procrastination, vagyis "bosszúból való alváshalogatás". És akit ez érint, az pontosan tudja: az egyetlen időszak, amikor valóban övé az idő, az az éjszaka. Még ha az alvás árán is.

Mi az a bosszúból való alváshalogatás?

A jelenséget először Kínában és Tajvanon figyelték meg, ahol a hosszú munkaidő és magas elvárások miatt az emberek éjszaka próbálták visszaszerezni az ellenőrzést az életük felett. De mára világszerte elterjedt, különösen a dolgozó szülők, túlterhelt dolgozók és mindenki között, akinek napközben nincs egy percnyi ideje önmagára.

A lényeg egyszerű: napközben folyamatosan mások igényeit szolgáljuk ki. A főnök elvárásait, a gyerekek szükségleteit, a háztartás követelményeit. Minden percünk le van foglalva, és egyetlen pillanatra sem érezzük, hogy mi döntünk arról, mit csinálunk. És akkor jön az este.

Végre csend. Végre senki nem szól. És az agyunk azt mondja: "Most az enyém az idő. Most végre azt csinálok, amit akarok." Még ha az azt jelenti is, hogy ahelyett, hogy lefekszünk, inkább fél kettőig pörgetjük az Instagramot vagy nézünk sorozatot.

Miért nem tudunk lefeküdni, ha tudjuk, hogy fáradtak vagyunk?

Mert nem az alváshiány a probléma, hanem az énidő hiánya. Az agy nem azért nem enged aludni, mert nem fáradtak vagyunk. Azért nem enged, mert végre megkapta azt, amire egész nap várt: kontroll a saját idő felett.