Amikor az ősz beköszönt, mindig kissé fájó szívvel gondolunk az elmúló melegre és a hosszú, napsütéses estékre. De aki hajlandó ilyenkor sétálgatva a szabadban tölteni egy kis időt, annak ez az évszak is nagy ajándékot adhat. Gyönyörű tud lenni az a sok-sok színes falevél, amelyen egymásba folynak a sárga, a vörös és a barna titokzatos árnyalatai...
A lombok őszi színesedésével olyan ragyogó színkavalkád jön létre, amelyet festményen és fényképen nehéz hűen visszaadni, csak személyesen lehet kellő mélységben átélni. De vajon minek köszönhető ez a színpompa? Lehet, hogy hihetetlen, de ez sokféle tarkabarkaság csupán a kémia csodája, a vegyületek különleges játéka.
A mi éghajlatunkon a növényeknek hosszú, hideg télre kell felkészülniük, és meg kell óvni testüket a fagy hatásaitól. Ezt a fontos feladatot a lombhullató növények egy kiadós őszi vegyi nagytakarítás segítségével oldják meg.
A fák, a bokrok és a virágok levelében a zöld színt adó klorofill mellett még sok egyéb színanyag van jelen. Amíg a növény aktív, a klorofill olyan nagy mennyiségben termelődik, hogy csak a zöld szín érvényesül, és ezért ilyenkor a hajtásokat és a leveleket zöld színűnek látjuk.
Amikor eljön az ősz, a hideg hatására a növények anyagcseréje lelassul, a klorofilltermelődés leáll, a sejtek pedig megkezdik a klorofillmolekulák lebontását. A több lépésben zajló folyamat során újabb színes vegyületek keletkeznek, és a többi, már jelenlévő színanyaggal együtt egyre inkább azok határozzák meg a növény színét.
Ilyen (színes) anyagok például a csersavas vegyületek, amelyektől a lombok vörösre és narancsosra színeződnek, de jelen vannak karotinoidok és antociánok is, amelyek számos gyümölcs és virág színanyagát alkotják.
Ezek mellett még rengeteg egyéb anyag is előfordul növényeinkben, és ezek egymással, valamint a maradék klorofillal kombinálódva hozzák létre azt az utánozhatatlan színpalettát, amit csak az ősz tud produkálni. Csak ki kell nézni az ablakon, és gyönyörködni!
