Az új fogalom – bővebben kifejtve - magában hordozta a javak igazságosabb elosztását a világ gazdag és szegény része között, az észszerűtlen túlfogyasztás ördögi köréből való kikerülést, a szerényebb, mértékletesebb életet az előbbi, míg a fegyelmezettebb, öntudatosabb, átgondoltabb magatartást az utóbbi esetében. A glóbusz pénzügyi-gazdasági életének urai és a tőlük függő politikusok azonban nem tekintettek jó szemmel az új „jövevényre”, hisz eszük ágában sem volt a fékeket behúzni, a növekedést mérsékelni. Azt a taktikát választották, hogy felvették szótárukba a „fenntartható fejlődés”-t, s annak népszerűségét meglovagolva, a hozzájuk hű médiumok intenzív asszisztálásával elkezdték az eredeti jelentésével ellentétes tartalommal felruházni.
Arról beszéltek, hogy a modern világ nem lehet meg fejlődés nélkül, a fejlődés pedig nem más, mint folytonos növekedés, amit az emberiség érdekében fenn kell tartani. Rendszerint kitértek az elől, a számukra kellemetlen kérdés elől, hogy miként képzelik a Föld véges erőterében való vég nélküli növekedést, hisz nem kell matematika professzornak lenni ahhoz, hogy valaki belássa: az ilyen irányú törekvések előbb-utóbb katasztrofális összeomláshoz vezetnek. –Valószínű ezt ők is tudják, csak úgy vélekedhetnek, hogy ez a távolabbi jövő eseménye lesz, míg a Föld és az emberek kizsigerelésével előállított profitot most tehetik zsebre: önző és rövidlátó gondolkodás!
A Földért, az emberiség jövőjéért felelősséget érzőknek nem szabad hagyniuk, hogy a „fenntartható fejlődés” fogalma méltatlan kezekbe kerülve elveszítse eredeti jelentését, s gaz célok érdekében használják fel. Meg kell értetni minden józanul gondolkodó embertársunkkal, hogy a fejlődés nem azonos a növekedéssel (!), hanem egy észszerű, takarékos, a környezetre és a másik emberre odafigyelő, szolidáris, a szellemi gazdagodást előtérbe helyező élet felé való elmozdulást jelent.
Globális méretekben meg kell állítani a Föld lakosságának növekedést egy olyan szinten, amelyet bolygónk még képes hosszú távon eltartani. Ehhez a humánus, körültekintő meggyőzés és az anyagi ösztönzés eszközeivel el kell érni, hogy földi átlagban családonként kb. 2,1 gyerek szülessen – ez a szegény országok esetében csökkenést, a gazdag országok esetében növekedést jelent -, ezzel ugyanis stabilizálni lehetne a Föld lakosságát. (Az életközpontú, szeretetelvű, valódi zöld gondolkodástól teljesen idegenek azok a zöld címkével ellátott nézetek, amelyek szerint valaki akkor tesz jót a bolygóval, ha utód hátrahagyása nélkül távozik a földi élet színpadáról, ugyanis így nem növeli a Földanyánkra nehezedő terheket.)
A még elviselhető lélekszámú planétánk esetében pedig valóban van esély a zöld módon értelmezett fejlődés hosszú távú fenntartására.
Zámbó Zoltán
