13 / 13 db bejegyzés — 1. oldal
A csalán legtöbbünk számára kellemetlen gyom, amely csípős érintéséről ismert. Pedig ez a szerény növény évezredek óta szolgálja az emberiséget számtalan módon, a gyógyászattól a textilgyártásig. Bár a csalánteát és csalánlevest sokan ismerik, e sokrétű növény számos meglepő tulajdonsága és felhasználási módja még a természetkedvelők előtt is rejtve maradhat. Fedezzük fel együtt a csalán kevésbé ismert, de annál izgalmasabb oldalát!
Sokan vagyonokat költenek drága arckrémekre, miközben a konyhában megbújó édességek és finomított szénhidrátok szisztematikusan rombolják a bőrük legmélyebb tartószerkezetét. A glikáció néven ismert folyamat során a véráramba kerülő cukormolekulák valósággal „megfőzik” és összetapasztják a kollagénrostokat, ami ellen a tudatos étrend és a célzott antioxidáns-pótlás az egyetlen valódi pajzsunk a modern bőrápolásban. Ez a molekuláris szintű roncsolás nemcsak mély ráncokat és megereszkedett kontúrokat okoz, hanem krónikus gyulladást is szít a sejtekben, ami hosszú távon megfosztja a magyar nők és férfiak arcbőrét annak természetes ragyogásától.
A röviden a válasz: nem bizonyított, hogy véd. A kékfény-szűrő szemüvegek népszerűsége ellenére a tudományos kutatások nem találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy ezek az eszközök csökkentenék a szemfáradtságot, javítanák az alvásminőséget vagy megelőznék a fejfájást. A monitorfüggő munkavégzés okozta kellemetlenségek valós problémák, de a megoldás nem feltétlenül a kékfény kiszűrésében rejlik.
Mindannyian ismerjük ezt a jelenetet, sőt lehet, emlékszünk rá, amikor mi magunk éltük át. A gyerek beleharap egy paprikába vagy egy enyhén csípős fogásba, és azonnal elkezdi piros fejjel üvölteni. Ilyenkor persze a szülő bölcsen megjegyzi, hogy „látod gyermekem, mondtam, hogy a chilipaprika nem való kicsiknek”. De tényleg így van?
Emlékszel még rá, amikor a nyári szünet végtelen volt? Amikor egy év alatt annyi minden történt, hogy ősszel szinte más emberként ültünk be az iskolapadba? Most viszont közepe van, és az az érzésünk, mintha tegnap lett volna karácsony. Aztán meg húsvét. Aztán meg újra karácsony. Az idő szó szerint elszáguld mellettünk, és egyre kevesebb marad belőle.
Nézzük meg őszintén. Hány órát töltöttél ma már a telefon vagy a laptop előtt? Négy? Hat? Nyolc? És közben hányszor nézted meg magad a fekete képernyőn, amikor épp betöltött valami, és egy pillanatra tükörként működött? Amit láttál, az valószínűleg nem volt túl hízelgő. Lefelé húzódó szájzug, lógó állkapocs, előregörnyed nyak, fáradt, puffadt arc. És azt gondoltad: öregszem. De mi van, ha nem (csak) az öregedés a bűnös, hanem maga a képernyő előtti tartásunk?
Ki ne ismerné azt a frusztráló élményt, amikor a legmélyebb álomból hirtelen felriadunk, és hiába próbálkozunk, képtelenek vagyunk visszaaludni? Bár elsőre logikusnak tűnhet megnézni, mennyi az idő, vagy görgetni kicsit a telefonon, amíg újra elálmosodunk, a szakértők szerint épp ezzel rontjuk tovább a helyzetet.
Szembenézni a gyermekkori elhízással sokszor ijesztőbb, mint hinnénk. Az adatok nem hazudnak, egyre több kisgyerek küzd túlsúllyal, és ez a tendencia aggasztó. Egyes országokban már az iskolai szűrővizsgálatok részeként tájékoztatják a szülőket a gyermekük testsúlyáról, és persze a túlzott testzsírral járó egészségügyi kockázatokról.
A tejtermékekről köztudott, hogy elég hamar megromlanak, és a sajtok kivételével nem érdemes nagyobb mennyiséget vásárolni belőlük még akkor sem, ha esetleg akciós áron jutunk hozzá.
Ausztrál kutatók állapították meg milyen összetételűnek kell lennie a gyerekek napjának a csontjaik egészsége szempontjából.
Az okostelefonok elterjedésével egyre többen tapasztalnak alvászavarokat. A képernyők által kibocsátott kék fény jelentősen befolyásolja szervezetünk természetes alvás-ébrenlét ciklusát, különösen a melatonin hormon termelődését.
Nagyszüleink idejében természetes volt, hogy télen savanyú káposztát és almát ettek, tavasszal medvehagymát gyűjtöttek, nyáron pedig dúskáltak a friss zöldségekben és gyümölcsökben. Ma már január közepén is válogathatunk a import eprek között, és bármikor ehetünk avokádót vagy mangót. De vajon jót tesz-e szervezetünknek ez a bőség?
Először találtak mikroműanyagokat delfinek leheletében, ami arra utal, hogy a tengeri emlősök belélegzik a potenciálisan káros szennyező anyagokat, amikor feljönnek levegőért.