Gyepgondozás – természetesen

„Az ész az embernek nem azért adatott, hogy a természet felett uralkodjék, hanem, hogy azt követni s annak engedelmeskedni tanuljon.”

Ez a szép Eötvös József idézet hogyan kapcsolódik a gyepgondozáshoz? A válasz egyszerű: ha szép, ápolt, gyommentes gyepet szeretnénk, vegyszerek és műtrágya használata nélkül, először ismerkedjünk meg a füvekkel, értsük meg a növényt.
Kertünk gyepét az egyszikűek osztályába tartozó pázsitfűfélék alkotják. A kereskedelemben kapható fűmagkeverékek egymást kiegészítve alkotják azt a társulást, melyet egy gyepfelülettől elvárunk. Van köztük gyors kelésű, ami árnyékot, és védelmet nyújt a későbbi kelésű fajtáknak. Továbbá van bokrosodó, tarackoló (indaszerűen szerteágazó gyökerű), melyek mind egymást segítik a gyep kialakulásában. Az egyik bírja a taposást, a másik a hideget, napsugárzást, stb.
A pázsifűfélék nagyon szeretik, sőt igénylik a nyírást. Ettől erősödnek, tömörödnek, és a visszahullott levélzetük természetes trágyaként hasznosul. A kétszikűek, ide tartozik a gyomnövények java, nem tűrik jól a nyírást, főleg magérlelés előtt. Ezért a gyakori nyírással két legyet ütünk egy csapásra: erősítjük a fűszálakat, és visszaszorítjuk a gyomnövényeket. Egyre azonban ügyeljünk: a kés mindig éles legyen!

Gyakran keresnek olyan fűmagkeveréket, amit nem kell gyakran nyírni. Ilyenkor arra kell felhívnom a figyelmet, hogy a szép fű titka a gyakori nyírás. A nemesített fűmagok lehetnek törpésítettek, vékony szálúak, de a rendszeres gondozás (vágás) hiányában visszafejlődnek az eredeti, nemesítetlen formára.
A nyírás után felpezsdül a fű élete, folytatódik a növekedés. A fű évente a levélzetének kb. nyolcszorosát képes megtermelni. Ehhez azonban sok energiára van szüksége, amit a tápanyagokból merít. Amint említettem, a nyírás során a nyesedéket nem kell mindig eltávolítani, a levágott fűszál kiváló táplálékká bomlik. Természetesen további tápanyagokról is gondoskodni kell, amit korábban szinte kizárólag a műtrágyákkal elégítettek ki, ma már elérhetők, és egyre népszerűbbek a szerves alapú trágyák.
Miért válasszunk szerves trágyát, ha eddig jó volt a műtrágya? Azért, mert a kizárólag műtrágyával kezelt területeken a talajban élő mikroorganizmusok elhalhatnak, a talaj tömörödik, a levegő és víz áramlása csökken, akár meg is szűnhet. Ekkor már hiába növeljük a műtrágya adagot, az ott marad a talajban, a növény meg éhezik, mert nem tudja hasznosítani. A fűfélék a laza, homokos talajban érzik jól magukat. A javarészt növényi eredetű gyeptrágyák tovább lazítják a talajt, táplálékot nyújtanak a talajbaktériumoknak, amelyek a növény által felvehetővé alakítják a tápanyagokat.
Sokszor felmerül a kérdés: miért nem ajánljuk a jó érett marhatrágyát? Azért, mert a marhatrágya megégetheti a füvet, és nagyon sok gyom-magvat tartalmaz. A gyommagvak, miután megtették hosszú útjukat a marhák szervezetében, a trágyában elbújva várják, hogy ismét a talajba kerüljenek, ahol ideális körülményeket találnak a fejlődésre. Így a gondosan előkészített kert akár pár nap alatt gyomtengerré válhat.
Mire kell még nagyon figyelni a gyepgondozás során? A fűnyírás során mindig éles késsel dolgozzunk, ne okozzunk nagy sérülést a levélen. Ideális a hengerkéses fűnyíró, ami a legkíméletesebb a fűszálakkal. Jók a forgókéses fűnyírók is, de a kés legyen éles. Az életlen kés szakítja, tépi a fűszálakat, amitől úgy néz ki a gyepfelület, mintha elszáradt volna. Pedig csak a sérült rész szárad el, sárgás, beteges kinézetet adva az egész felületnek. A sérült részeket hamar megtámadhatják a betegségek. A jól táplált, egyébként egészséges növény szerencsére hamar kiheveri a bajt, de tegyünk róla, hogy az eset ne ismétlődjön. Rendszeresen ellenőrizzük a szerszámot, amivel dolgozunk.
Ne feledje: a növény meghálálja a gondoskodást.