Sajnos a hűvös időszak visszaveti a legtöbb dísznövényünk virágzási kedvét, ilyenkor a „beépített” napfényes órák számlálója áll, a növény nem kapja meg a virágzáshoz szükséges fény- és hőmennyiséget. Mit tehetünk ilyenkor? A legfontosabb, hogy a hidegben ne „ápoljuk túl” növényünket. Hagyjuk őket újra szenderegni, a fényt és a meleget nem tudjuk pótolni, ehhez igazítsuk etetésüket, itatásukat is.
A muskátlik a terasz vagy balkon szélén, az ablakpárkányon alaposan megáztak, öntöznünk majd csak akkor kell, ha újra süt a nap. Ha jó az ültetőközegük, elvezeti a vizet, a nagyobb csapadék-mennyiség nem okoz gyökérkárosodást. A cserép ilyenkor ne álljon vízben, vegyük ki a cserépalátétet a növény alól. Ha tömör, nem jó vízelvezető-képességű talajba ültettük, öntsük le a vizet az edényről és lehetőség szerint cseréljük ki az ültetőközeget.
Az esővíz átmossa a talajt, éhesek lesznek a növények. Ne várjuk meg a tápanyaghiány első tüneteit, mint pl. fakuló, sárguló levél, kezdjük meg a tápoldatozásukat.
Milyen gyakran és mennyi tápoldatot adjunk a muskátlinak?
Nagyon fontos, hogy rendszeresen tápláljuk növényeinket, ne maradjanak a növények tápanyag nélkül. Ha hetente egyszer kevés tápoldatot keverünk az öntözővízhez, biztosítjuk az egyenletes virágzást, növekedést. Amikor a kisebb ládákba ültetett muskátlik már nagyobbak, nem tudunk az egyszeri tápoldatozással elegendő tápanyagot kijuttatni. Ha naponta kétszer kell öntöznünk a balkonon, akkor szükséges a heti kétszeri tápoldatozás is.
Az egészséges emberi étkezés egyik alapszabálya, a többször kevesebbet, a növényvilágra is igaz. A legjobb eredményt akkor érjük el muskátlinkkal, ha folyamatosan egyenletes tápanyagszintet biztosítunk.
Aki szeret kísérletezni, kipróbálhatja a különbséget a futómuskátlinál, a ládákat két csoportra osztva eltérően táplálva. Nyár végére a naponta kezelt muskátli hajtásai hosszabbak lesznek (akár másfél méterre is megnőhetnek!) és dúsabban virágoznak, mint a többiek.
A tápoldatozási alapelveket a többi, nyáron szabadban tartott növényünknél is követhetjük, mint pl. hibiszkuszok, leanderek, mediterrán dézsások, szurfíniák, ámpolnás növények.
