A lóbab (öregbab, disznóbab, tótbab, babó) az egyik legrégibb kultúrnövényünk. Európában egészen a 17. századig – az Amerikából származó kerti bab elterjedéséig – az egyik legfontosabb haszonnövény volt. Az Újvilágból származó babfajtákat a mi szélességünkön csak 500 éve termesztik, de az európai földművelők feltehetőleg már a kőkorszak óta foglalkoznak a lóbab termesztésével. A termesztés során egyre nagyobb szemű és bővebb termésre törekedtek. A lóbabot megőrölték, és levest vagy kását főztek belőle, éretlen hüvelytermését pedig zöldségként fogyasztották.
Akár március elején is elvethetjük!
A lóbab termesztése ismét reneszánszát éli. Egyre több háztáji kiskertben fedezhető fel újra. A termesztése igen egyszerű, hiszen minél hamarabb kerül a földbe, annál bőségesebb termés várható.
Ehhez ugyanakkor nagyon fontos a talaj megfelelő előkészítése, még az ősszel, hiszen a korai vetés akár januárban is elkezdhető. A lóbab nagy vízigényű, főleg csírázáskor, ezért a csapadékos koratavasz a legmegfelelőbb időszak a számára. Legkésőbb március közepéig kerüljön a földbe a mag. Optimális vetési mélysége 6-8 cm, de szárazabb vidékeken 8-10 cm mélyre kerüljenek a magvak. Zöldhüvelyes termesztésekor a sortávolság 40-50 cm legyen, ezen belül az egyes tövek egymástól 10-15 cm-re kerüljenek. Érett, kemény magjáért termesztve a sortávolságot 25-35 cm-re csökkenthetjük. Hamar terem. A vetés után 10-14 nap múlva várható a kelés, majd 2-3 lombleveles állapotban ritkíthatjuk.
A betakarítás idejét előbbre lehet hozni, ha a lóbabot február elején melegágyba vetjük, majd az előhajtatott, kellően edzett növényeket négy héttel rá végleges szabadföldi ágyásukba ültetjük. Egy adag magot közvetlenül a szabadföldi ágyásba is vethetünk.
A lóbab hihetetlenül sokoldalúan felhasználható
Zölden addig szedjük, amíg a magok nem keményedtek meg, még tejesek. A zsenge mag a zöldborsóhoz vagy a zöldbabhoz hasonlóan tartható el: hűtőszekrényben egy-két hétig, hűtés nélkül azonban csak napokig. Az érett, kemény magokat takarítsuk be a hüvelyek felnyílása előtt. A hüvelyek egy-egy tövön alulról felfelé, fokozatosan pattannak fel. Augusztus elejére a levelek zöme már lehullik és a hüvelyek megfeketednek. Szedése után a magokat szedjük ki a hüvelyekből és vékonyán kiterítve, szellős helyen szárítsuk meg. Vigyázzunk, nehogy zsizsikessé váljon.
A kifejlett, zsenge babszemekből kiváló saláta, püré, főzelék készíthető. Zölden vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Érett magjából régebben lisztet őröltek vagy szárazbab-főzeléket készítettek.
A száraz magban sok a fehérje, de nukleinsavak, szabad zsírsavak is vannak benne. Az őszi zöldségfélék jó előveteménye, mert nitrogénnel gazdagítja a talajt. Nagy zöldtömegével zöldtrágyázásra is kiváló
Mulcsként is kiváló
Mivel a bab hüvelytermése folyamatosan érik, csak az utolsó hüvelyek beérése után vágjuk vissza a talaj felett a növényeket. A babszalmát mulcsanyagként használhatjuk a zöldségágyáson. A visszavágott növények hamarosan újra kihajtanak, és őszig még újra termést érlelhetnek. Ezután az összeaprított babnövényeket dolgozzuk be a talajba zöldtrágyának.
A lóbab jó előveteménye a bimbós kelnek, mert a gyökerében élő baktériumokkal képes a légköri nitrogén megkötésére. Vegyes kultúrákban pedig fejes káposzta mellé ültessük, mivel a lóbab lombjával védi a kis káposztanövénykéket az erős napsugárzástól, így azok zavartalanabbul fejlődhetnek.
Amire ügyelni kell
Külön kell szólni a növényvédelemről. A fekete levéltetű a legveszélyesebb kártevője. Rendkívül gyorsan elszaporodik és veszélyezteti az egész termésmennyiséget. Megjelenésekor azonnal kezdjünk hozzá a védekezéshez. A korai vetéssel a tetvek vándorlásának idejét meg lehet előzni. A másik lehetséges védekezési módszer, hogy a lóbabbot ágyások szegélyére sorba és utak mentére ültetjük, mert a tetvek nem kedvelik a szellős helyeket, ezenkívül nehezebben veszik észre a magányosan álló gazdanövényeket. A babnövények tövét földdel kell tölteni, mihelyt arasznyi nagyságúra nőnek, mert a gyökérnyak földdel történő megerősítése növeli a növény állóképességét.
