Bár ismertetőnket a hátrányokkal kezdjük, mindez csupán azért van így, hogy a sok-sok jó tulajdonság után ne szegje kedvünket az a néhány rossz.
Hátrányok
A vályognak a hagyományos, illetve iparilag gyártott építőanyagokhoz képest három hátránya van.
1. A vályog nem vízálló. Éppen ezért e tulajdonsága miatt különösen nedves állapotban védeni kell az esőtől és fagytól. A védelem történhet különböző épületszerkezeti megoldással (komolyan túlnyúló tetővel, előtetővel, csapóeső elleni lábazattal, és talajnedvesség elleni vízszintes szigeteléssel), illetve megfelelő felületi kezeléssel (burkolattal, bevonatokkal).
2. A vályog száradásra zsugorodik. Ahhoz, hogy a vályogot fel lehessen dolgozni, nedvességet kell hozzáadni, hiszen csak így válik gyúrhatóvá, így lesz kötőereje. Ennek a technológiai nedvességnek az eltávozása időt vesz igénybe, és a kiszáradás során a fal veszít a térfogatából, száradási, illetve zsugorodási repedések jelennek meg rajta. Ezek a repedések különböző vályogtechnológiai módszerekkel (például a hozzáadott víz mennyiségének optimalizálása, vagy a vályog összetételének befolyásolása által) csökkenthetők, de igazán nem szüntethetők meg.
3. A vályog nem, illetve nehezen szabványosítható építőanyag. Az ipar fejlődésével egyre fontosabb szerepük van a szabványoknak, és egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak. A szabványosítás nyújtja a minőségbiztosítás alapját, ez teszi lehetővé a szélesebb körű együttműködést stb. A vályog szabványosítására már történtek kísérletek, de ennek az igen összetett anyagnak mindig sikerült kibújnia a korlátok közül. A lelőhelytől függően más és más tulajdonságokkal rendelkezik, mindig más az összetétele, és ennek megfelelően mindegyik anyag más feldolgozási technológia után kiált. A vályogépítésnél elsőrendű az anyag összetételének az ismerete, ennek alapján lehet meghatározni a tulajdonságait, és adott esetben adalékanyagok hozzáadásával csak ezután lehet az egyes tulajdonságokat befolyásolni.
Előnyök
Az előbb említett hátrányok ma már könnyűszerrel kiküszöbölhetők, és a három kedvezőtlen adottsággal szemben ott sorakozik a számos jó tulajdonság, amelyek nem minden építőanyagnál találhatók meg.
1. A vályog állandóan szabályozza a belső levegő páratartalmát. A helyesen feldolgozott lélegző föld kiegyenlíti a páratartalomban, illetve a hőmérsékletben előforduló ingadozásokat. A vályog viszonylag gyorsan képes felvenni a levegő többlet-páratartalmát, és igény esetén visszapárologtatni. Ezáltal szabályozza a belső levegő páratartalmát, és hozzájárul egy egészséges belső komfortérzet kialakulásához. Ha a levegő páratartalma 50 százalékról 80 százalékra nő, az égetetlen vályogtéglák két nap alatt harmincszor annyi nedvességet képesek magukba szívni, mint az égetett agyagtéglák. Ha a belső levegő páratartalma hosszú ideig 95 százalékos, a vályogtéglák 30-60 napig terjedő időszak alatt telítődnek. Ez a telítődés még nem vezet állékonysági romláshoz, akkor sem válnak képlékennyé, ha hat hónapon keresztül 95 százalékos páratartalmú helyiségben állnak.
A németországi Kasselben öt éven keresztül végeztek méréseket különböző vályogtechnológiával készült épületekben, és az eredmény azt mutatta, hogy a helyiségben a levegő páratartalma gyakorlatilag állandó értéken maradt, ami egész évben egészséges, kellemes belső klímát jelent. A vályogfal a levegő nedvességtartamával együtt megköti a finom porszemeket, ami a meghűléses betegségek megelőzése szempontjából nem közömbös.
2. A vályog jó hőtároló. A hőtárolás szempontjából mindig előnyös, ha egy épületbe nagy tömeget viszek be, vagyis nehéz anyagokból építem. A vályog is – hasonlóan a többi nehéz anyaghoz – jó hőtároló tulajdonságokkal rendelkezik, amit, ha ügyes építészeti megoldásokkal ki is aknázunk, csökkentheti az épület éves fűtési költségét.
3. A vályog energiatakarékos, és környezetbarát építőanyag. Előállításához és feldolgozásához minden egyéb építőanyaggal szemben nagyon kevés energia-bevitel szükséges. Mivel az energiát többnyire a földi véges fosszilis energiakészlet elégetésével nyerjük, a vályog ily módon nagyon környezetbarát. Míg egy köbméter cementburkolat 500 kWh „energiába” kerül, ugyanennyi vályog feldolgozásához ennek az energia-bevitelnek csupán az egy százalékára van szükség.
4. A vályog állandóan, és többször is újrafelhasználható. Mivel a vályog egyedül a benne lévő víz elpárolgása által keményedik meg, víz hozzáadásával könnyen ismét képlékennyé és formálhatóvá válik. Így minden más építőanyaggal ellentétben a vályog bármikor újra felhasználható, de épp ezért nagyon kényes a vízre. Ha az ember nem Afrikában szándékozik vályogházat építeni, ahol még ma is az a szokás, hogy az épület külsejét rendszeresen újratapasztják, akkor a házat nagyon körültekintően meg kell óvni a behatoló víztől.
Sajnos volt már arra példa, hogy egy rosszul kivitelezett, és télen elfagyott vízvezeték hibájából – mire a tulajdonos hazaért rövidebb szabadságáról –, a háza helyén csak az újrafelhasználható vályogot találta.
5. Jelentősen alacsonyabb építőanyag- és szállítási költségek. Közép-Európában a legtöbb építési helyen a pinceszint, illetve az alap kiásásakor vályogot termelünk ki. Ha nem tartalmaz túl sok agyagot és nagyobb méretű köveket, akkor földnedves állapotban a legtöbb vályogtechnológiával közvetlenül felhasználható. Ha túl sok agyagot tartalmaz, akkor például homok hozzáadásával „soványítani” kell. Mivel a földkiemelésnél nincsen mit elszállítani, nem jelentéktelen szállítási költséget spórolunk meg. Ha közvetlenül a telken nincs építésre alkalmas vályog, akkor is a legtöbb esetben szomszédos területről könnyen és olcsón beszerezhető. Homok- és sóderbányáknál a vályog a mosás „melléktermékeként” áll rendelkezésre.
6. Önerős kivitelezési lehetőség. Szakember kezdeti segítségével a különböző vályogtechnológiák bárki által könnyedén alkalmazhatóak. Mivel ezek a hagyományos technológiák minimális eszköztárat igényelnek, és ugyanakkor nagyobb a ráfordított munka mennyisége, a vályogépítés különösen előnyös azok számára, akik önerősen kívánják felépíteni otthonukat
Moldván Katalin
