Ezek az ételek indítják be leggyakrabban az orrfolyást

Az NIH kutatóinak 1989-es tanulmánya egy kérdőíves felmérést is tartalmazott. Raphael és munkatársai 60 felnőttet kérdeztek meg 21 és 68 év között egy 127 tételes kérdőívvel, és a válaszadóknak minden ételnél jelölniük kellett, hogy soha, néha vagy mindig folyik-e tőle az orruk. A legtöbb ételnél szinte mindenki a „soha” választ adta, egy szűk csoport azonban kiemelkedett a listából. A kutatók a válaszokból 1 és 3 közötti átlagpontszámot számoltak, ahol az 1 a „soha”, a 3 a „mindig” választ jelöli.

A lista élén a csípős chilipaprika áll 1,91-es átlaggal. Tőle a válaszadók 27 százalékának mindig, további 36 százalékának néha folyik az orra, és ez a „mindig” válaszok legmagasabb aránya az egész felmérésben. A chiliből készülő termékek is előkelő helyen végeztek. A cayenne paprika 1,60-as átlagot kapott (11 százalék mindig, 38 százalék néha), a Tabasco szósz 1,55-öt (9 százalék mindig, 36 százalék néha), ami logikus, hiszen bennük is a kapszaicin hat. A csípős ételek általános kategóriája 1,83 ponttal a második, itt a „néha” volt a jellemző válasz 63 százalékkal, a „mindig” csak 10 százalékkal. A csípős-savanyú leves 1,64 pontot ért el, 18 százaléknak mindig, 29 százaléknak néha indítja be az orrát.

A harmadik helyen a torma áll 1,80 ponttal, 20 százalék mindig, 41 százalék néha jelölte. A tormában nem kapszaicin, hanem allil-izotiocianát okozza az orrba szökő, éles csípést, és ez a vegyület a TRPA1 receptoron keresztül hat. A receptor tehát más, a végeredmény mégis hasonló. Arról, hogyan kapcsolódik a csípősség a fájdalomérzéshez, a chilion.hu blogján írnak bővebben. A szelídebb fűszerek hátrébb szorultak. A fekete bors 1,46 pontot kapott (4 százalék mindig, 38 százalék néha), a hagyma 1,29-et (8 százalék mindig, 12 százalék néha), a mustár pedig 1,21-et (4 százalék mindig, 13 százalék néha).

A háromosztatú ideg és a paraszimpatikus reflex szerepe

Egy csípős falat után először csak a szánk ég, majd pár perccel később megindul az orrunk, kipirul az arcunk, és a homlokunkon is megjelenik néhány csepp verejték. Az égést a kapszaicin okozza, amely a nyelven és a garatban a TRPV1 receptorhoz kapcsolódik. Ez ugyanaz a hő- és fájdalomérzékelő, amely a forró teára is riaszt. Egy korábbi chilion.hu-cikk azt is elmagyarázza, miért érzés és nem íz a csípősség. Az orrfolyást viszont már az idegrendszer irányítja. Az ingerület az arc és a száj érzéseit szállító háromosztatú idegen (nervus trigeminus) fut tovább az agytörzsbe, ahol reflexet vált ki.

A reflex a paraszimpatikus idegeken, vagyis a „pihenj és eméssz” üzemmódot irányító pályákon jut vissza a fejbe. Ezek az idegek egyszerre indítják be az orrnyálkahártya mirigyeit, a könnymirigyeket és a homlok verejtékmirigyeit, közben pedig kitágítják az arc ereit. Emiatt jelentkezik együtt az orrfolyás, a könnyezés, az izzadás és a kipirulás.

Az atropinos próba igazolta az idegi eredetet

A kutatók a folyamatot a Journal of Allergy and Clinical Immunology folyóiratban írták le. A kísérletben 12 önkéntes vett részt, akik felváltva ettek semleges és csípős ételeket. A semleges ételek közé tartozott például a keksz, a sós perec és a forró tea, a csípősek közé olyan fogások, amelyektől tapasztalatuk szerint folyni szokott az orruk, vagyis csípős chili, torma és csípős-savanyú leves. Kekszet, perecet vagy teát fogyasztva senkinél nem jelentkezett tünet. A csípős falatok után viszont mindegyik résztvevőnél mindkét orrlyukból megindult a vizes váladék, kétharmaduknál pedig az arc is kipirult.

A kutatók ezután az egyik orrfelet atropinnal kezelték. Ez a hatóanyag megakadályozza, hogy az idegek beindítsák a mirigyeket. A megismételt csípős falat után a kezelt oldalon nem folyt az orr, a kezeletlen oldalon viszont igen, így bizonyossá vált, hogy idegi reflex áll a háttérben. Az allergiás reakciókra jellemző hisztamin, amely a viszketést és a tüsszögést okozza, egyáltalán nem emelkedett az orrváladékban.

Hogyan ismerjük fel az ízlelés okozta orrfolyást

Ősszel, a náthaszezon elején sokan megijednek egy evés közben megeredő orrtól, pedig néhány jellegzetesség alapján könnyen eldönthetjük, mivel állunk szemben. Ezeket az NIH kutatói és a későbbi fül-orr-gégészeti áttekintések is leírják. A váladék víztiszta, és általában mindkét orrlyukból folyik. Kísérheti az arc kipirulása, könnyezés vagy homlokizzadás, viszketés, tüsszögés vagy arcfájdalom viszont ritkán jár vele, ezek inkább allergiára vagy arcüreggyulladásra utalnak.

A döntő különbség az időzítés. A panasz néhány perccel az evés megkezdése után indul, és csak addig tart, amíg eszünk. Az adott ételre végzett bőrpróba negatív, mivel ilyenkor az idegrendszer reagál, nem az immunrendszer. Az NIH-vizsgálat azt is kimutatta, hogy a jelenség megjelenését sem a nem, sem az allergiás hajlam nem befolyásolja.

A kutatók előzetes mérései szerint egy erős csípős falat azoknál is növelte az orrváladék mennyiségét, akik saját bevallásuk szerint soha nem tapasztaltak ilyet. A reflex tehát mindenkiben megvan, csak nem egyforma erősséggel. A szakirodalom két további formát is külön tart számon, az időskori változatot és a sérülés vagy műtét után kialakulót.

Érzéketlenítés kapszaicinnel a nem allergiás nátha ellen

Az orrspray ötlete a kapszaicin egy másik tulajdonságán alapul. Ismételt adagolás után az anyag kifárasztja az orr érzőidegeit, amelyek ilyenkor kevesebb receptort tartanak a felszínükön, és minden ingerre gyengébben reagálnak. Ez a deszenzibilizáció, vagyis érzéketlenítés. Az orvosok a nem allergiás nátha kezelésében használják ki. Ez a krónikus orrnyálkahártya-gyulladás azoknál alakul ki, akiknek folyamatos orrfolyását és orrdugulását sem allergia, sem fertőzés, sem anatómiai eltérés nem magyarázza, és a Cochrane szerint az orrnyálkahártya-gyulladásos betegek 25–50 százalékát érinti.

A független orvosi szakirodalmi áttekintéseket készítő nemzetközi hálózat, a Cochrane 2015-ben négy vizsgálat eredményeit elemezte. Ezekben összesen 302, 16 és 65 év közötti, közepesen súlyos, ismeretlen eredetű nem allergiás náthában szenvedő beteg vett részt. A legjobb eredményt az a kezelési mód hozta, amelynél egyetlen napon ötször fújták a szert az orrba, fújásonként legalább 4 mikrogramm kapszaicinnel. Az egyik vizsgálatban a kapszaicint kapó betegek orrpanaszai egy 0–10-es skálán 3,3–3,7 ponttal voltak kedvezőbbek a placebócsoporténál, és ez a különbség a kezelés után 36 héttel is megmaradt. Egy másik vizsgálatban négy héttel a kezelés után a kapszaicin mellett háromszor nagyobb volt az esély a tünetek megszűnésére, mint placebóval. Az összesített tünetpontszám alapján a kapszaicin egy elterjedt szteroidos orrspraynél, a budezonidnál is hatékonyabbnak bizonyult.

A szerzők a bizonyítékok erősségét alacsonytól közepesig terjedőnek ítélték, mivel kevés és kis létszámú vizsgálat állt rendelkezésükre. Ennek ellenére ésszerű választásnak tartják, amelyet orvosi felügyelet mellett érdemes kipróbálni, hiszen a nem allergiás náthára sok más gyógyszer sem hat jól. A leírt mellékhatások az irritáció, az égő érzés, a tüsszögés és a köhögés voltak, hosszú távú káros hatás nem ismert. Allergiás náthára egy korábbi Cochrane-áttekintés csupán egyetlen kis vizsgálatot talált, és az nem igazolt gyógyító hatást. Fontos, hogy a vizsgálatokban mikrogrammra pontosan adagolt, tiszta kapszaicint alkalmaztak, chiliszószt vagy chilis vizet tehát soha ne juttassunk az orrunkba.

Megfázásnál a chilis leves rövid enyhülést ad

A hideg beköszöntével sokan forró, csípős levessel próbálják átjárhatóvá tenni az eldugult orrukat. A tyúkhúsleves hatásáról van is egy régi mérés. Egy floridai kórház orvosai 1978-ban a Chest című szaklapban írták le, hogy 15 egészséges önkéntesnél a kortyolgatott forró tyúkhúsleves öt perc alatt percenként 6,9 milliméterről 9,2 milliméterre növelte az orrnyák áramlási sebességét. A forró víz is gyorsította az áramlást, a hideg víz lassította. Fél órán belül a hatás megszűnt, az orr átjárhatósága pedig közben mérhetően nem javult.

Chili ebben a kísérletben nem szerepelt, és arra sincs bizonyíték, hogy a csípős étel lerövidítené a megfázást vagy legyőzné a vírust. Az a megkönnyebbülés, amelyet sokan egy chilis leves után éreznek, abból fakad, hogy a reflex bő, vizes váladékot termel, így könnyebb kifújni az orrot. Ez rövid ideig tartó, kellemes hatás, de gyógymódnak nem tekinthető. A megfázásból pihenéssel és sok folyadékkal gyógyulunk meg, a csípős leves ebben legfeljebb kellemes kiegészítő.

Ezekkel a tünetekkel forduljunk orvoshoz

Az evés közbeni orrfolyás önmagában ártalmatlan, bizonyos tünetek mellett azonban orvosi vizsgálatra van szükség. Ilyen, ha az orrunk evéstől függetlenül is rendszeresen folyik vagy dugul, illetve ha csak az egyik orrlyukból folyik, főleg korábbi fejsérülés vagy arcműtét után. Ételallergiára utalhat, ha evés után viszket vagy dagad az ajkunk, a nyelvünk vagy a torkunk, illetve ha csalánkiütés, hányinger, hasmenés vagy nehézlégzés is jelentkezik. Nehézlégzés esetén azonnal kérjünk segítséget.

Akadnak, akiknél a gusztatórikus rhinitis olyan erős, hogy a közös étkezéseket is elrontja. Ilyenkor a fül-orr-gégészeti áttekintések szerint az első lépés a kiváltó ételek kerülése, de ez ritkán elegendő. Tartósan zavaró orrfolyásnál az orvos felírhat olyan orrsprayt, amely étkezés előtt használva megakadályozza, hogy az idegek beindítsák a mirigyeket. Műtétet a szakértők nem ajánlanak, mert rövid ideig hat és gyakran jár mellékhatással. Aki erősen reagál, kezdje enyhébb chilivel, és ha egy étel túl csípősre sikerül, a chilion.hu tippjei segítenek megmenteni.

Az evés közben megeredő orr normális idegi válasz, amely csak azt mutatja, hogy a kapszaicin eljutott az érzőidegekig. Aki a téli húslevest, gulyást vagy babgulyást csípősebben szereti, próbálja ki a CHILION Jolokia 4X szószt, amely bhut jolokiából és kápia paprikából készül, és egy adag ételhez elég belőle egyetlen csepp. A zsebkendő maradjon kéznél, a többi chilis terméket pedig a chilion.hu oldalon böngészhetjük végig.