Elméletileg majdnem minden fenyő szaporítható magról, a gyakorlatban azonban ez legkevésbé elterjedt módszer. Először is a hobbikertész nehezen jut vetőmaghoz, a kertészeti szaküzletek nemigen kínálnak fenyő magvakat. Másrészt a kerti változatok magról nem tartják meg tulajdonságaikat. A saját kertünkben termett mag esetleg alkalmas lehetne, de a felsorolt nehézségek miatt ez sem biztonságos. A vetéshez ugyanis megfelelően érett mag szükséges, s az érési fok fajonként különböző, nem biztos, hogy eltaláljuk, mikor kellene begyűjteni egy-egy fenyőfajta magját. Ezenkívül a vetés előtt a legtöbb magot valamilyen módon kezelni kell, tehát ez is jobban végezhető üzemben, ahol a szakember ismeri a tennivalókat.
Lényegesen eredményesebb lehet az ivartalan szaporítás, például a dugványozás, amely majdnem minden fenyőnél lehetséges. A kivételek a következők: araukária (Araucaria), cédrus (Cedrus), páfrányfenyő (Ginkgo), fekete-, erdei-, törpefenyő (Pinus). Ezek a növények mintegy két év alatt fejlesztenének gyökereket, ami túl nagy kockázattal jár.
Dugványozásra az oldal- vagy csúcshajtást válasszuk. Egész nyáron szedhetünk és készíthetünk dugványt, de a legalkalmasabb időszak az augusztus. A dugvány 10-15 cm hosszú legyen. Az alsó 3 cm-es részéről szedjük le a tűleveleket, és gyökereztető hormonnal kezeljük (Gazdaboltban kapható, ne ijedjünk meg a nevétől, egy gyökeresedést segítő természetes anyag-keverékről van szó). A fenyő- dugványokon mindig maradjon egy kis kéregdarab. A kezelés után homok és tőzeg keverékébe dugványozunk.
A talajhőmérséklet különösen érzékenyen befolyásolja a gyökérképződést, ezért nagyon előnyös a nyári dugványozás. A legjobb, ha szaporító ládába dugványozunk, amit fóliával takarunk. Ajánlatos napjában többször vízzel permetezni a dugványokat, mert a magas páratartalom ugyancsak javítja az eredményt.
Ideális hely a melegágy vagy a fűtött üvegház. Akinek ilyen lehetősége van, a tél folyamán is dugványozhat fenyőket.
