A természet körfolyama, a tavaszújulás és őszi érettség, nyári gazdagság és téli visszavonulás - ez a ritmikus váltakozás és nyomában a növényzet kibontakozása a Nap járásának eredménye, amely az ember mindennapjait, ünnepeit, munkáját, a gazdasági élet alakulását meghatározta. Az esztendőt az ember mindig kultikus egésznek érezte, de az idő tagolásának igénye egyre inkább erősebbé vált a szabályos ismétlődések felismerésével, a kozmikus rend megértésének igényével együtt. S ennek a tagolásnak megjelenítésére a kalendárium megszerkesztése mutatkozott nagyszerű lehetőségnek.
Az idő egy és egész, nincsen neki se kezdete, se vége, apró részecskéire csak a véges ész szabdalta fel… Csak az ember, az eltűnés ellen legjobban és legsikeresebben kapálódzó földi lény, agyalt ki mindenféle gépezetet és kalendáriumot ellene – vélekedett kissé cinikusan Jékely Zoltán 1938-ban.
Az első, igazán magyar szellemiségű kalendárium, a Lőcsei Kalendárium 1626-ban készült. Ez olyan olvasmányos kiadvány volt, hogy sok száz év múlva ezt idézték, másolták. Ezt a hagyományt követte aztán a későbbi századokban készült naptárak klasszikus négyes tagolása is. Az első rész a hónapok, napok jegyzékét tartalmazta, rendszerint a névnapok, ünnepek, egyházi jeles napok felsorolásával, felekezetek szerint. A második rész az országos állat- és kirakodóvásárok helyét és idejét tartalmazta. A harmadik részben a Nap, a Hold járásával kapcsolatos információk, a tavasz, nyár, ősz, tél kezdetek meghatározása, és természetesen a tennivalók felsorolása, a kertben, az állatok körül, a befőzés során, a konyhakerti növények téli tárolása, kártevők elleni védekezés stb.
A negyedik rész pedig az előző esztendő nagyobb, országos eseményeit idézte meg. A kiadók rájöttek, hogy sokan forgatják, és bizony elég széles néptömegek gondolkodására, hangulatára lehet igen nagy befolyást gyakorló kiadvány a kalendárium. Így aztán bővítették irodalmi alkotásokkal, karikatúrákkal, humoros történetekkel. Később pedig már reklámok is színesítették a naptárt.
Ma már, mint információ-szerző forrás és mint „hangulati tényező” a hagyományos kalendárium jelentősége csökkent, hiszen azokat az ismereteket, melyek révén korábban oly népszerűek voltak a naptárak, ma könnyebben, gyorsabban és olcsóbban meg lehet szerezni rádió, tv, internet segítségével. Ugyanakkor mégis elég sok szakterületnek van önálló naptáras kiadványa, mint: különböző mezőgazdasági ágazatok, vallási közösségek, különféle művészeti csoportok, kulturális intézmények, múzeumok. Aztán van például rejtvényfejtők kalendáriuma, de létezik koncertkalendárium is. És mint egy egész évre szóló kézikönyv speciális információkkal szolgál a téma iránt érdeklődők számára. Szerencsére sok helyen érezhető a törekvés, hogy a hagyományos ismereteket, a népi megfigyeléseket, a jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódó fogalmakat, szokásokat továbbörökítsék ezek a kiadványok.
Szegény, kicsi, ravasz időkelepcék! Vajon szolgált-e, célra, eredményre vezetett-e a jövendőmondástok, tanítástok, sok kegyes csalástok? Meg tudták-e általatok fogni egy-egy percig, egy-két óráig az időt azok, akik előttünk forgatták, böngészték, akik lapjaitokhoz mérték napjaikat? – kérdezte ugyancsak Jékely a régi kalendáriumokat, a „koporsószagú” kalendáriumokat lapozgatva. De hát a ma emberének meg vannak már szörnyűségesebb időkelepcéi: a határidőnapló, a mobiltelefon, az internet, és persze a televízió több száz csatornával, amely mind-mind leköti, meghatározza, szétforgácsolja, elaprózza, elfecsérli és vesztegeti idejét. Egyéni habitus, törekvés, családi hagyományból eredő szokás, hogy az idővel, mint az élet szövetével hogyan bánunk.
De hogy is van ez: az idő van kelepcében, vagy az ember?
Tóth Katalin
