Az irodalom területén mindig akadnak könyvek, amelyek filmszerűen megjelenített képeikkel szinte magukba szippantják az olvasót, s ezáltal elrepítik egy olyan világba, ahol az ember lelke csöppet megnyugodhat, kicsit kikapcsolhat vagy épp teljes mértékben elszakadhat az addig ismert és érzékelni vélt világtól. Ezek a könyvek nem feltétlenül történetükkel varázsolják el a tisztelt olvasót. Olykor-olykor egy egyszerű érzés vagy egy különleges hangulat, mint emléknyom érintik meg az embert, s mint egy titkos kulcs, amely épp lelkünk ajtajának zárjába illik, felfedi előttünk legbelsőbb világunk addig számunkra is ismeretlennek - bár semmiképp sem idegennek - tűnő helyszíneit.

Az égig érő erdő pontosan ilyen könyv. Egy igaz mese, melynek mi magunk vagyunk a szereplői, s mindaz megjelenik a lapjain, amit magunkkal viszünk ebbe a sejtelmes, óriási fákkal és élettel teli erdőbe. Attól válik olyan ismerőssé minden érzékelhető és érzéken túli apró esemény, hogy eddig is mindvégig életünk része volt, bár sokszor hajlamosak voltunk nem észrevenni ezeket.

Eddig legalábbis. Hétköznapjaink teendőinek sokszor vajmi kevés köze van belső valóságunkhoz. Éppen itt az ideje tehát, hogy vegyük a bátorságot, és merjünk megállni, szemlélődni, szembenézni személyes félelmeinkkel, sárkányainkkal. Ők ugyanis minden pillanatban lesben állnak, hogy lecsaphassanak ránk és meggátolják lelkünk igazi megnyilatkozását. Nem lehetünk foglyai saját aggodalmainknak, melyek könnyen beárnyékolják jövőnk képeit. Egyszerűen már nincs idő arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valós énünket. Nem engedhetjük, hogy külső erők ragadják meg helyettünk és ragadják el tőlünk saját életünket.

Hogy hogyan, miként lehet szembenézni ezekkel az eltitkolt félelmekkel, milyen úton szabadulhatunk meg tőlük vagy változtathatjuk át őket valami sokkal szebbé? Erre ad választ Az égig érő erdő azzal, hogy kézen fog és elrepít egy ismerős világba, ahol megmutatja az utat, miként is juthatunk el saját kérdéseinkhez. És itt ki is kell hangsúlyoznunk, hogy saját, mert ezek az utak - noha sosem kell, hogy magányosak legyenek, mégis - minden esetben a sajátjaink és egyedül rajtunk múlik, hogy merre megyünk rajtuk. Ahhoz azonban, hogy a számunkra legmegfelelőbb döntést hozzuk, már önismeret szükséges, s méghozzá a legmélyebb fajtából. Ehhez nyújt óriási segítséget Az égig érő erdő és lakóinak élete, mely a hétköznapokból táplálkozik és olyan kérdéseket feszeget, hogy mi is a szeretet, a végtelen és a hit, vagy, hogy épp miként lehet egy pohár tiszta vízzel és hálával gyógyítani.

Bár a történet mesébe van foglalva, mégsem gyermekmeséről van szó, noha a kötet alcíme: Sárkányok és Tündérek. Itt nincs senki, akivel csatáznunk kellene. Egyedül önmagunkkal állunk harcban és azzal a képpel, amiben szembehelyezzük magunkat a bennünket körülvevő világban mások által megjelölt szerepünkkel. Márpedig ez az egyik legnehezebb harc, amit életünkben meg kell vívnunk és a kérdés gyakran még így is megmarad: Ki vagyok én? Ezt a kérdést talán a legjobban a gyerekeken keresztül tudjuk megközelíteni. Ők még figyelnek. Mindent. Még minket felnőtteket is és persze a természetet, amely körülvesz mindannyiunkat. Ha van valami, amit nekünk kell megtanulnunk tőlük, az a természet szeretete és tisztelete. Ők még képesek rácsodálkozni az élet pici csodáira. Nem ítélik meg, hogy mi a jó vagy rossz. Ösztönösen tudják, hogy kérdéseikre a válasz már megtalálható a természetben.

Az égig érő erdő pedig pontosan az a hely, ahol mindezt mi is megélhetjük velük együtt. Figyelhetjük önmagunkat, gyermekeinket és a természetet, miközben mindenről egyre mélyebb ismeretünk lesz. Közelebb kerülünk önmagunkhoz.
Szóval, kalandra fel!

Webolal: www.egigeroerdo.hu
Megvásárolható az Elixír, Libri és
Líra és lant könyvesboltokban!