Nem mondok azzal újat, hogy a természet és a világ részei vagyunk. Idetartozik minden ember, fű, fa, virág, gyümölcs és az a kis csúf poratka is. Ebből a kerek egészből egyszer csak elegünk lesz, és akkor jön a természetes ösztön, a menekülés. Kitől? Mitől? Ki tudja? Mentségünkre szolgál, a reakció tudat alatt zajlik, mielőtt végkép elnyomnánk, hogy megbetegítse testünket.

Az allergia egy általunk ellenségesnek tartott valamire adott túlzott reakció

Az allergiás először azt sem tudja, mitől tüsszög, viszket, folyik az orra, könnyezik a szeme stb. Szerencsére a „bűnös” anyag(ok)ra hamar fény derül. De ez csak valamilyen anyag. A dolog attól válik érdekessé, hogy az allergiás reakciót kiváltó VALAMI a tudatalattiban keletkezik, így az egyén számára felismerhetetlen. Amikor sikerül felismernie, természetesen rögtön elutasítja, elfojtja, ezért is nehéz kezelni az allergiát.
A Félelem nélkül című filmben – amelyben a főszereplő eperallergiában szenvedett –, egy repülőszerencsétlenség túlélőjeként egy időre teljesen megszűnik félelmet érezni, s ekkor eltűnik az allergiája is. Amint azonban visszatér a „normális” életébe, újra félni kezd, az allergiája kiújul. De vajon mért van ez így?