A pozitív elektromos töltésű savmolekula (hidrogén) ami a savasságért, illetve a negatív elektromos töltésű bázikus molekula (hidroxil- avagy OH-csoport), ami a bázikusságért felelős atomcsoport.

A pH skálát 1-től 14-ig számozzuk, a 7-es a semlegesség pontja. A semleges oldatban egyenlő mértékben találhatók a pozitív töltésű hidrogénionok és a negatív töltésű OH-ionok, azaz hidroxilcsoportok. Amely oldat pH-ja 0-7 között van, az SAVAS KÉMHATÁSÚ, amelyik 7-14 közötti pH tartományba esik, az BÁZIKUS KÉMHATÁSÚ.


Amikor a szervezet pH-járól beszélünk, főként savakról, a savképző elemekről esik szó, meg arról, hogy túl savasak vagyunk. Szervezetünkben azonban nagyon különböző pH-értékek vannak.
Vegyi anyagok, elektromos impulzusok és hormonok vezérlik szervezetünk működését. Az enzimek, az elektromos töltések és a hormonok irányítják a legtöbb funkciót, és ezek mind nagyon pH-érzékenyek. Szervezetünk nem tud működni, ha a pH-szint nem megfelelő.
A következőkben egy egészséges ember átlagos pH-értékeit mutatjuk be:

Gyomornedv

Az 1,5-ös pH-jával ez a legsavasabb folyadék a szervezetben. A sejtek sósavat termelnek, amely nagyon savassá teszi a gyomornedvet, hogy semlegesíteni tudja a viszonylag lúgos nyálat.
A gyomor más sejtjei nyálkát termelnek, folyamatosan kialakítva az új védőréteget, hogy a gyomor „meg ne eméssze” önmagát.

 Bőr/verejték

A bőrön keresztül savas bomlástermékeket és sómaradékokat választunk ki, de tápanyagokat, gyógyszereket és – sajnos – szennyezéseket is befogadunk. Könnyen ellenőrizhetjük bőrünk savkibocsátását, ha megízleljük a verejtékünket.
Bőrünk folyadékot választ ki, hogy fenntartsa testhőmérsékletünket a víz elpárologtatásával, így hűtve a testet.
A verejtékkel savas bomlástermékeket és sómaradékokat választunk ki. Ezek a „hulladékok” 4,7-es pH-jú, savas pajzsot vonnak a bőrre, ami természetes védekező mechanizmusunk a baktériumok és a vírusok ellen. 

Nyál

A nyál pH-ja változik a nap folyamán, attól függően, hogy mit eszünk, valamint más tényezők is közrejátszanak. A nyál pH-ját legjobban úgy mérhetjük, hogy reggel megiszunk egy pohárka „semleges” vizet, majd várunk egy pár percet. Az egészséges ember nyála reggeli pH-jának egy hosszú pihenés után 6,2-6,4 között kell lennie. A 6 alatti pH-értékű nyál annak a jele, hogy sok ásványi anyag és aminosav felszívódása nem megfelelő. A 6,8-7-es értékű nyál lassú emésztést jelez.

Vizelet

A vizelet normális pH-ja reggel, hosszú pihenés után (első reggeli vizelet) 5,5-6,0. Alvás közben a szervezet arra használja fel az időt, hogy megújuljon és kiürítse a bomlástermékeket. Ha valaki megemésztetlen étellel a gyomrában tér nyugovóra, a szervezetet túlságosan leköti az emésztés, és nem tud kellőképpen pihenni – nem csoda, ha nem alszunk jól, és a vizeletünk értéke reggel aligha lesz a megfelelő szinten.
Ha a reggeli vizelet pH-ja 7 felett van, további vizsgálatokat kell elvégezni, hogy kiderítsük a magas érték okát.

Vér

Vérünk normális esetben enyhén lúgos, egy egészséges embernél 7,4-es pH-értékkel. A szervezet megpróbálja ezt a pH-értéket 7,35 és 7,45 között tartani. 7,35-ös pH alatt savtúltengés, 7,45 felett savhiány lép fel.
Az oxigén ugyanúgy, mint az ózon és a H2O2 (hidrogénperoxid), lúgosító hatással van a vérre. A savas vérben sok a széndioxid és kevés az oxigén. A vér pH-értéke nagyon behatárolt. A 6,95-ös pH-érték kómához vagy akár halálhoz is vezethet. A vér pufferei – olyan aminosavak, melyek váltogatni tudják a polaritásukat, így savasabbá vagy lúgosabbá tudják tenni a vért, ha szükséges – tartják egyensúlyban a vért.

Hasnyál

Testünkben, 8,8-as pH-jával, ez a leglúgosabb folyadék. A hasnyálmirigy külső elválasztású funkciója emésztést segítő enzimeket termel. A hasnyál a belekbe ömlik, hogy semlegesítse a gyomorból érkező savas ételt.

Sejtjeink kémiája

A megfelelő pH-érték elengedhetetlen a test egészséges anyagcsere folyamataiban és az idegrendszer megfelelő működésében is: szükséges az enzimek optimális működéséhez, az elektrolit háztartásához, a megfelelő membrán permeábilitás és ingerlékenység fenntartásához, az ATP szintézishez, glükolízishez, glükoneogenezishez. A sav-bázis egyensúly fenntartásában nagyon fontos szerepe van a tüdőknek és a veséknek.
Ha az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul, akkor a szervezet működése zavart szenved, és akár életet veszélyeztető állapot is kialakulhat.

A sav-bázis egyensúly fenntartásában szerepet játszó tényezők

A szervezetben folyamatosan savak keletkeznek az anyagcsere folyamatok során, például széndioxid (illékony sav), kénsav, foszforsav, tejsav és acetecetsav. Ezeket a savakat a szervezet ellensúlyozza a tüdők és a vesék működése során, részben pedig bizonyos szervezetben előforduló anyagok, úgynevezett puffer rendszerek (gyenge savnak/bázisnak, és annak egy erős savval vagy bázissal alkotott sójának oldata, ami állandó pH-értéket biztosít egy rendszerben) közreműködésével.

Hogyan mérik a szakemberek a sav-bázis egyensúlyt?

Habár lakmuszpapírral tájékoztató jelleggel megvizsgálhatjuk nyálunk vagy vizeletünk aktuális Ph értékét, szervezetünk valódi sav-bázis egyensúlyról vérgázvizsgálattal tájékozódhatunk. A vérgázanalízis artériás vagy vénás vérből történik, attól függően, hogy milyen betegség esetén van szükség a vizsgálatra. A vérgázanalízis során a vér pH-értékéről, széndioxid és oxigén parciális nyomásáról, a bázisként működő bikarbonát és a fontos ionok mennyiségéről, illetve a tejsav, glukóz, haemoglobin koncentrációról és a hematokritról kaphatunk tájékoztatást.
A vérgázleleten úgynevezett származtatott értékek is szerepelnek, úgymint oxigénszaturáció, standard bikarbonát, bázisfelesleg, melyek szintén a létfontosságú funkciókról, az anyagcseréről, légzésről adnak információt.

Sav-bázis eltérések

Sav-bázis eltérés esetén el kell különítenünk, hogy az eltérés oka elsősorban a légzési (respiratorikus) vagy anyagcsere (metabolikus) eredetű. Respiratorikus ok esetén elsőként a vér széndioxid nyomásában tapasztalhatunk eltérést, míg metabolikus esetben a vér bikarbonátkoncentrációja változik meg elsőként.
Attól függően, hogy melyik szervrendszerben tapasztalható a zavar, illetve hogy a sav-bázis egyensúly eltérése milyen irányú, az alábbi négy csoportot különböztetjük meg:

Respiratorikus acidózis

Respiratorikus acidózis esetén a tüdő különféle oknál fogva nem tud elegendő mennyiségű széndioxidot eltávolítani a szervezetből. A respiratorikus acidózis tünetei lehetnek a fáradékonyság, a légszomj, fejfájás, illetve a zavartság.

Leggyakoribb okai a mellkas sérülése; tüdőbetegség vagy egyéb légúti betegség (pl.: asztma, tüdőgyulladás); nyugtatók vagy altatók túladagolása; túlsúly. 

Respiratorikus alkalózis

Respiratorikus alkalózis esetén a tüdő a kelleténél nagyobb mennyiségű széndioxidot távolít el a szervezetből. Az alkalózis tünete lehet az izomrángás, a kézremegés, az izomgörcs, a zsibbadás, bizsergés, hányinger, hányás, szédülés, illetve a zavartság.

A respiratorikus alkalózis kiváltó oka lehet: oxigénhiány (pl. magas tengerszint feletti magasság); tartósan lázas állapot; tüdő- vagy májbetegség; szalicilsav mérgezés; pánikroham; erős fájdalom.
A szorongással, pánikbetegséggel járó túl szapora légzés (hiperventilláció) esetén hasznos, ha a beteg rövid ideig zacskóba lélegzik, így a további széndioxid vesztés megelőzhető.

Metabolikus acidózis

A metabolikus acidózis alakulhat ki, ha a szervezet túl sok savat termel, illetve ha a vese nem tudja hatékonyan kiüríteni azokat. A metabolikus acidózis tünetei lehetnek a felgyorsult légvétel, a fáradékonyság és a zavartság.

A metabolikus acidózis leggyakoribb okai: kezeletlen vagy rosszul kezelt cukorbetegség, veseelégtelenség nagy mennyiségű nátrium-bikarbonát vesztése tartós hasmenés esetén, vagy nagy mennyiségű tejsav termelődése, hosszantartó mozgás; oxigén hiány, szalicilsav túladagolás, túlzott alkoholfogyasztás; májelégtelenség esetén.
Fentieken túl egyes vegyszerek okozta mérgezés is melabolikus acidózist okoz, például fagyálló folyadék (etilén-glikol) vagy metanol (házi oldószer) fogyasztása, illetve a cukorbetegség némely formáiban használt, szájon át szedett antidiabetikumok nem megfelelő használata is vezethet ilyen eltéréshez.

Metabolikus alkalózis

Metabolikus alkalózis esetén a vér bikarbonátkoncentrációja megnő. Az alkalózis tünete lehet az izomrángás, a kézremegés, az izomgörcsök, a zsibbadás, bizsergés, hányinger, hányás, szédülés, illetve a zavartság.
A metabolikus alkalózis két leggyakoribb oka a hosszantartó hányás, illetve a vízhajtó gyógyszerek használata, illetve okozhatja még a mellékvese túlműködése. Terápia során fontos az ionegyensúly helyreállítása, illetve a kiváltó ok kezelése.
 
A sav-bázis egyensúly tartós felborulása esetén is kihat a szívünkre. Mind az acidózis, mind pedig az alkalózis esetén gyakran szívritmuszavarok is megfigyelhetők. Ennek oka a felborult ionegyensúly. Az ionoknak ugyanis nagyon fontos szerepe van a szívizom működésében, ami meghatározza a szívizom összehúzódását. Ha megváltozik az ionok mennyisége, ez a szívritmusra is kihat.