Hogyan kerülnek a szervezetbe?

A mikroműanyagok három fő úton jutnak be szervezetünkbe. A táplálékkal, különösen a tengeri ételekkel, a palackozott vízzel és más italokkal, valamint a levegőből való belégzéssel. Egy átlagos ember hetente körülbelül egy bankkártya tömegének megfelelő műanyagot vesz fel.

A műanyag részecskék mérete a látható szemcséktől a nanométeres tartományig terjed. A legkisebb részecskék képesek átjutni a bélfalon és a vérárammal szinte bármely szervbe eljuthatnak.

Az emésztőrendszerben

A lenyelt mikroműanyagok először a gyomorba kerülnek, ahol a savas környezet megváltoztathatja felületüket és méretüket. A nagyobb részecskék általában áthaladnak az emésztőrendszeren, de a kisebbek kölcsönhatásba léphetnek a bélnyálkahártyával.

A bélrendszerben a részecskék befolyásolhatják a mikrobiom összetételét. Egyes baktériumok képesek megtapadni a műanyag felszínén, ami megváltoztathatja a bélflóra egyensúlyát.

A véráramban és szövetekben

A nanométeres méretű részecskék átjuthatnak a bélfalon és bekerülhetnek a vérkeringésbe. Innen eljuthatnak különböző szervekbe, ahol felhalmozódhatnak. Kutatások kimutatták jelenlétüket a májban, vesében, sőt még a placentában is.

A véráramban a mikroműanyagok felületén különböző anyagok tapadhatnak meg, például nehézfémek vagy szerves szennyezők. Ezek az "utasok" további egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Hatások a sejtszinten

A legkisebb műanyag részecskék képesek behatolni a sejtekbe. Itt oxidatív stresszt okozhatnak, ami károsíthatja a sejtalkotókat. A műanyagokban található adalékanyagok, mint a ftalátok vagy a biszfenol-A, hormonális zavarokat okozhatnak.

A sejtek próbálják lebontani vagy eltávolítani ezeket a részecskéket, de mivel a műanyagok nem természetes anyagok, ez gyakran sikertelen. A felhalmozódás gyulladásos folyamatokat indíthat el.

Immunrendszeri hatások

Az immunrendszer idegenként ismeri fel a mikroműanyagokat, ami krónikus gyulladásos állapotot eredményezhet. Ez hosszú távon hozzájárulhat különböző autoimmun betegségek kialakulásához.

A részecskék felületén kialakuló fehérje-korona megváltoztathatja az immunválaszt. Ez magyarázhatja, miért reagál néhány ember érzékenyebben a mikroműanyag-expozícióra.

Hosszú távú következmények

A mikroműanyagok egészségügyi hatásainak teljes körű feltérképezése még folyamatban van. Az eddigi kutatások szerint kapcsolatba hozhatók gyulladásos bélbetegségekkel, hormonális zavarokkal és bizonyos rákos megbetegedésekkel.

Különösen aggasztó a nanorészecskék felhalmozódásának lehetősége az agyban és más létfontosságú szervekben. Ezek hosszú távú hatásait még nem ismerjük teljesen.

Mit tehetünk a bevitel csökkentéséért?

Bár teljesen nem tudjuk elkerülni a mikroműanyag-expozíciót, néhány lépéssel csökkenthetjük a bevitelt. A műanyag csomagolású élelmiszerek és italok fogyasztásának mérséklése az első lépés lehet.

A vezetékes víz előnyben részesítése a palackozott vízzel szemben, valamint a természetes szálakból készült ruházat választása szintén segíthet. A lakás rendszeres szellőztetése és porszívózása csökkenti a levegőben lévő részecskék mennyiségét.

A szervezet védekező mechanizmusai

Testünk rendelkezik természetes védekező mechanizmusokkal. A máj és a vesék folyamatosan szűrik a vért, és próbálják eltávolítani a káros anyagokat. Az immunrendszer is aktívan részt vesz ebben a folyamatban.

A megfelelő folyadékbevitel és rostdús táplálkozás segíti a természetes méregtelenítő folyamatokat. Az antioxidánsokban gazdag étrend támogathatja a sejtek védekező mechanizmusait.