Jó hír azon ötven fölöttieknek, akiket „túl öregnek” tartanak, ahhoz, hogy valami újba kezdjenek: a tanulási képességek az évek múltával sem csökkennek szignifikánsan. Ezt az ifjabbak legfeljebb beléjük beszélhetik, vagy ami még rosszabb, az idősebbek saját magukról képzelhetik- állítja Christian Stamov Roßnagel, a brémai Jacobs Egyetem professzora.
A tanulás képessége ugyanis egyáltalán nem, legfeljebb a sebessége csökken az idő előrehaladtával. „De a különbség még ebben a tekintetben is oly csekély, hogy akár hetvenévesek is versenybe szállhatnak a fiatalokkal”- hangsúlyozza a professzor. Szerinte szomorú félreértés, hogy ha valaki bizonyos kor fölött hibázik, azt mindenképp azt öregségére kell fogni.

A professzor szerint az a legnagyobb baj, hogy sokan már ötven évesen a társadalmi elvárásoknak megfelelően öregnek érzik magukat és ezért nem mernek új dolgokba kezdeni.

Azt a kutató is elismeri, hogy a számolási és kombinációs „mikrofeladatokban” a hatvanasok lemaradnak a huszonévesekkel szemben, de hozzáteszi, hogy az ilyen jellegű feladatok csak egy részletét mérik az agy kognitív teljesítményének. Gyakran hallani azt is, hogy az öregek a nyelvtanulásban lemaradnak a fiataloktól. Roßnagel úgy véli, lehet, hogy az ifjabbak esetleg gyorsabban sajátítanak el egy nyelvet, mint az idősek, de végül ugyanazt az eredményt érhetik el, mint a fiatalok.
A teljesítményünket kortól függetlenül nagyban befolyásolja az önértékelés. A brémai Center on Lifelong Learning (Élethosszig Tartó Tanulási Központ) egy csoport ötven és hatvan év közötti aktív dolgozót választott ki, akiknek egy tízórás tanulási kísérlet során bemutatták, hogy ugyanolyan jól teljesítenek, mint a harmincasok. A következő munkahelyi tanulási és motivációs teszten már valóban éppen olyan jó eredményt értek el, mint a fiatal munkatársak. Sőt, húsz százalékkal kevesebb tanulási időre volt szükségük. A tesztcsoport tagjainak, akiket abban a hitben hagytak, hogy az idősebbek lassabban tanulnak, mint a fiatalok, eredményei változatlanok maradtak mind a motiváció mind a teljesítmény tekintetében.


A különbségek tehát eltűnnek, amint megváltoznak a társadalmi elvárások. Ezek a kutatások azt támasztják alá, hogy az emberek közötti legfőbb különbségeket a személyiségjegyek, a tevékenységi kör és a képzettség határozza meg, de semmiképpen nem az életkor. Sőt, az idősebbek gyakran jobban teljesítenek, mint a fiatalabbak, hiszen az új információkat könnyebben kötik a jóval gazdagabb előismereteikhez. A nyelvi képességek is állandóan fejlődnek, gondoljunk csak arra, mennyivel árnyaltabban, választékosabban tudják magukat korosabb ismerőseink kifejezni.
 A tanulási kompetencia, a tanulás technikája nem velünk született képesség, ez is tanulható. Ha valaki ezt a képességét fejleszti, megváltozik a tanulási magatartása. Akinek fejlettebbek ezek a kompetenciái, gyakrabban képzi magát, ezzel újabb tanulási technikákat sajátít el és nagyobb kedvvel tanul ismét valami újat. Természetesen, ha a motiváció hiányzik, nem ér a technika semmit. Az időseket nem motiválni kell, hanem a demotivációt leépíteni.