Kevés olyan nap van, amelyhez annyi szokás, jóslás, hiedelem és tiltás kapcsolódna, mint az adventi ünnepkör egyik különleges napjához, a december 13-ához, azaz a Luca-naphoz. A rontó szellemek és a gonosz boszorkányok napja ráadásul idén péntek 13-ra esik, így a kettő dupla szerencsétlenséget hozhat azok számára, akik hisznek a babonákban.
Régen úgy tartották, hogy a Luca napja dologtiltó nap a lányoknak és az asszonyoknak, így bizonyos házimunkákat nem lehet ilyenkor végezni. Tilos volt:
- sütni
- mosni
- fonni
- kötni
- varrni
- kölcsönadni
Ellenkező esetben Luca haragjával kellett számolni.
Luca-napi mondák és népszokások
Európa több országában fűződnek közösségre vonatkozó szokások a Luca-naphoz. Az egyik legismertebb monda közé tartozik a Luca székének elkészítése, amihez kilencféle fát használnak, és 13-án kezdenek hozzá. Szentestéig elkészül, mégpedig úgy, hogy mindennap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni. Innen ered a mondás, miszerint: "Lassan készül, mint a Luca széke."A babona szerint, ha a férfiak a széket december 25-én az éjféli misére kabátjuk alatt belopják, majd ráállnak, meglátják a valódi boszorkányokat, akik szarvakat hordanak. Elmenekülni előlük csak mákszórással lehet, mert a boszorkányoknak fel kell szedegetniük a mákszemeket. Hazaérve a széket tűzre vetették, ami a rossz szellemek és boszorkányok végét jelentette. Mindezek után a kulcslyukba fokhagymát kellett dugniuk, és az ajtóhoz keresztbe söprűt állítani, hogy védve legyenek a rontástól.
A Luca-naphoz számos szerelmi jövendölés kötődik: 13-án a lányok 13 férfinévvel ellátott gombócot készítenek, majd a forrásban levő vízbe dobják őket. Amelyik gombóc a víz felszínére jön fel elsőként, megmondja, ki lesz a férjük. Egy másik verzió szerint a lányok egy-egy férfinevet írnak 13 különböző cédulára, majd a párnájuk alá helyezik mindegyiket, és minden este kihúznak egyet onnan. Legutolsó nap egy cédula marad már csak, ami megjósolja a lány jövendőbelijét.
Luca-búza
A kemence közelében búzaszemeket kezdtek csíráztatni, amelyek karácsony tájára zöldültek ki, ebből a következő év termését is megpróbálták megjósolni. Luca napján. Ez a szokás később a kereszténységhez is kapcsolódott, és a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették vagy az ünnepi asztalra tették. Sokszor – egyes vidékeken kék szalaggal átkötött – gyertyát, mécsest helyeztek a kihajtott fű közé, s ha a láng szinte alig pislákolt át a sűrűségen, vidámság töltötte át a házat, mivel ez a jövő évi bő termést jelképezte.
Lucázás
Luca napjának hajnalán a gyerekek körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve, kisebb ajándékokért cserébe, mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot. A szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá tette.
A fiatalok sok helyen alakoskodni is jártak. A Lucázást a Luca-asszonynak öltözött maskara vezette, mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak, ezzel „termékenységvarázslatokat végeztek”. A kotyolás segítette a következő évi bő termést, a jószágok megfelelő szaporulatát, a tyúkok tojóképességét.
