Mi a teendő? Ép testbe ép lélek!

Nos, Kedves Olvasó! Itt a változás! Csak nézz körbe. Az ember csak kapkodja a fejét, és csodálkozik, mert ilyen mértékű, és ilyen rövid idő alatt bekövetkező változástömeget - bizton mondhatjuk -, soha sem élt még meg ez a Föld! Jogosan vetődik fel a kérdés, mi történik a világmindenségben, és mi történik a Földön? Kívülállóként szemlélhetjük ezt az egészet, vagy részesek vagyunk annak kialakításában? Szomorú hírem van! Nyakig benne vagyunk, akár akarjuk, akár nem! Nincs olyan, aki ne járult volna ehhez hozzá, vagy azzal, hogy támogatja, vagy azzal, hogy nem áll ellent! Mi történt a mindenségben?
Madách Ember Tragédiáját hívjuk segítségül:

Az Angyalok kara ezt énekli:
„Dicsőség a magasban Istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent,
S pillantásától függ ismét a vég.”
Mire az Úr válasza:
„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.”

Tehát a mű kész, és jól működik, évmilliókig!
Nos, akkor magunkra maradtunk! Úgy néz ki, hogy mi, mindannyian a tevékenységünkkel avatkozunk bele a rendszerbe. A rendszer azonban védett, és visszacsatolásaival új egyensúlyi helyzetet állít elő, aminek ha úgy tetszik, áldozataivá válunk! Kedves Olvasó! Ha van bátorságod meg is fogalmazhatod: visszavonhatatlanul! Ebből következik: eljött az ébredés ideje! Mentsük, ami még menthető!

Milyen reményünk maradhat meg? Csak az ifjúság! Az ifjúság, aki a felvetődött kérdések sokaságára más megoldást ad, mint az előző generáció! De ennek feltétele a kreatív gondolkodás megtartása! Ha engedjük azt, hogy a gyermek az óvodás kortól kezdve a pusztító erők szellemi terébe kerüljön, akkor egy olyan generáció nő fel, amelyik már nem is ismeri a kreativitást, az erkölcsöt és az etikát, csak a profit érdekét szolgálja. Alapvető életelvévé válik a hamis út követése, melynek jellemzője az egyén érdeke és érdekérvényesítő képessége! Legfeljebb a rácsodálkozókra beint, és azt mondja: ezt neked közösség! Nos, de ne többet a sötét oldalról!
Ha visszamegyünk a régmúltba, ameddig csak lehet, három alapvető kérdésre kell koncentrálnunk, amely minden időkben megválaszolatlan maradt. Pontosabban a koroktól és az adott kor materialista és spiritualista szemléletétől, ill. annak arányától függően, más és más választ adtak. Ezek a kérdések tömören a kortalan kutatásainak kérdései is, melyek így hangzanak:
- Hogyan kerültem ide?
- Mi végre vagyunk itt?
- Mi a teendőm? (Azaz, hogyan hozhatom ki a legjobbat, ha már itt vagyok?)

A réges-régmúlt embere, azt vallotta, hogy ő Föld Anyától, azaz a föld anyagából és Ég Apától, azaz a nap energiájából származik, és ebbe a gyönyörű kertbe, a földi élettérbe kertészként került. Feladata pedig megóvni ezt a világot! Ezzel tömör és értelmes választ adott! A ma embere számára azonban ez a „kert” a vagyonszerzés eszköztára, és azzal méri magát, milyen nagy a gazdagsága! Fennen hirdeti, ha nem vagy gazdag, nem érsz semmit! S mivel a nagy gazdagság egyben hatalom is, e hatalmával visszaélve milliókat tesz még szegényebbé, csak azért, hogy növelje vagyonát! Tovább megyek: beleavatkozik a teremtés genetikájába is, anélkül, hogy látná, vagy felmérné annak következményeit. Az idő múlásával azonban egyre több „földlakó” számára válik világossá, élhetetlenné tesszük bolygónkat!
Mert hol is vagyunk? Vessünk egy pillantást a túloldali képre, a Tejútrendszerre.
Rátekintve a képre, elcsodálkozhatunk azon, hogy mai tudásunk szerint - a Tejútrendszer sugara mintegy 60 000 fényév! (A fény sebessége kereken 300 000 km/mp. Azaz, 300 000 km-t tesz meg egy másodperc alatt. Számolhatunk, mennyit tesz meg a fény egy perc alatt, egy óra alatt, egy év alatt és 60 000 év alatt!) S ebben a hatalmas kiterjedésű galaxisban a középponttól kb. 25 000 fényévre kering a Napunk, mely körül a mi Földünk kering! Ebből következik, hogy spirális pályán haladunk, hiszen amíg bolygónk egy fordulatot tesz meg a saját tengelye körül, a Nap halad az ő útján, és egy év alatt, miközben teljesen megkerültük a Napot, az már egy egészen új pontban található. S mindezt mi úgy éljük meg, hogy hajnalban, amikor kinézünk az ablakon, csak annyit mondunk: már pirkad!
De nézzük a fenti képet meg közelebbről!
Íme a „kert” amit gondoznunk, és nem rombolnunk kellene! Az emberiség pusztító viselkedésével kapcsolatban sokakban felvetődik a kérdés: a hiba bennünk van? Úgy gondolom, igen! Átmeneti lakhelyünket olyan tempóval pusztítjuk, hogy a következő generációnak nem hagyunk már természetes élőteret. Azt sem mérjük fel, hogy a mondás: „Azzá leszel, amit eszel!”, mekkora hatással szerepel ebben a viselkedésformában. Mindent megetetnek velünk, s mi - tisztelet a kivételnek - az olcsóbbat válasszuk és nem a természetesebb, egészségesebb táplálékot! Húst hússal eszünk, és ezek az állatok iparszerű termelésben, ki tudja milyen mérgező anyagokkal való táplálás, és antibiotikumok állandó használata mellett nőnek fel. De megnézhetjük a növények, a zöldségek, a gyümölcsök termelését is! Ott is védekező vegyszerek sokaságával találkozunk. S ha megnézzük az engedélyezett szerek listáját, ott csak egy-egy szerről találunk alapvető információt, de azok együttes hatásáról már nem! Hisz egy ilyen vizsgálat rendkívül költséges lenne! Tudnám tovább részletezni, de nem ez a cél!
A cél a kemény kérdésre adandó válasz keresése: Mi a teendő? S mit tehetek én, magam és családom, unokáim érdekében, elvben és gyakorlatban, általában, és konkrétan most! Ezzel kapcsolatban próbálok néhány gondolatot megosztani:
1. Gondoljunk dr. Satalova intelmére: „Halálra esszük magunkat!”
2. Gondoljunk Bicsérdy Béla mondására: „Csak az nem árt, amit nem eszünk meg!”
3. Gondoljunk a természet stabilitásának alapvető elemeire, a magokban levő „Életerőre”!
4. Gondoljunk a böjt jótékony hatására, és hetente egy böjtnapot illesszünk be!
5. S legvégül a húst csak „fűszerként” fogyasszuk! (és lehetőleg ne ipari feldolgozásút!)                                                    

Erdei István