Az első találkozásunk egy napos délelőtt történt, amikor kiszellőztetem a sebtében elpakolt téli ruhákat, nagykabátokat. Amint kinyitottam a szekrényt egy csapat apró lepkeszerű lény repült felém. Hogy mit kerestek az ódon ruhásszekrényben, hamarosan megtudtam, a kedvenc gyapjúpulóveremen éktelenkedő apró lyukacskák jól mutatták, mivel is foglalkoznak a szekrény lakói. Érthető módon az első dühroham után nekiláttam, hogy kiűzzem őket otthonunkból. Persze egyértelmű, hogy molyok szállták meg a szekrényt, de ezen kívül semmit sem tudok róluk, valahogy eddig szerencsésen elkerülték házunk táját.

Egy kis molybiológia

A moly azon rovarok közé tartozik, melyeknek lárvái a legkülönfélébb állati eredetű anyagok, elsősorban a gyapjú, szőrme és toll legfontosabb károsítói. Na nem azért, mert gonoszak, hanem mert a természet nagy, csodálatos háztartásában igen fontos munkát végeznek: részt vesznek az elhullott állatok eltakarításában – a csontok kivételével fölfalják azt, amit a legyek, dögbogarak meghagynak, elsősorban a szőrzetet s a tollakat, de a kiszáradt húsmaradványokat és inakat is. Sajnos, amikor a lakásunkba kerülnek, már nem igazán tudjuk értékelni ezt a „takarító” munkát. 

Még egy igen rossz hír, hogy a molyok igencsak szaporák, ha valahol megtelepedtek és jók a körülmények, évente akár 4-5 nemzedék is kifejlődhet, melyek természetesen rögtön szaporodni kezdenek. Kevés vigasz, hogy a kifejlett lepkék már nem károsítanak meg semmit, viszont a lárvák étvágya csillapíthatatlan. Ebből az is következik, hogy mire felfedezzük a kis „repülőket”, addigra néhány holminkban már helyrehozhatatlan kár keletkezett.
A házimolyok közül a ruhamoly garázdálkodik a legtöbbet otthonainkban, de alkalmilag a szűcsmoly és a tapétamoly is betévedhet egy kis nassolásra.
Bármely természetes állati eredetű textíliában (gyapjú, valódi selyemből készült ruhaanyag, filc, perzsaszőnyeg), szőrmében, ágytollban, szőrrel tömött matracokban, gyapjú- és textiltároló helyeken, ruharaktárakban is előfordulhatnak.