A modern tudomány igazolta azt, amit az ősi gyógyítók ösztönösen tudtak: a fokhagyma hathatós fegyver a kórokozókkal szemben. A fokhagyma allicin nevű összetevője a felelős a növény antimikrobális, vírusölő és antiparazita hatásáért. Azt is kimutatták, hogy a gyógyszer-rezisztens E. coli törzsekkel szemben is alkalmazható, amellett hogy olyan baktériumokkal is felveszi a harcot, amelyek még az antibiotikumokkal szemben is ellenállóak.
Azt azonban kevesen tudják, hogy az allicin valójában nem a fokhagymában van. Az összetevői, az allicin és egy enzim, az alliináz fokhagyma gerezdekben lévő sejteknek a részei. Ez a két összetevő elkülönítve van jelen a növényben, azonban amikor a sejtfalak megrongálódnak, akkor elvegyülnek, és így jön létre a mindenható allicin.
Amikor otthon főzünk, meg kell győződnünk arról, hogy a legmegfelelőbb módszert alkalmazzuk miután megrongáltuk azokat a bizonyos sejtfalakat a fokhagymagerezdekben. A melegítés, a mikrózás vagy a forralás elpusztítja az összezúzott fokhagymában lévő alliináz enzim aktivitását. Azonban a legtöbb étel esetében inkább főzni, sütni kell a fokhagymát, mint nyersen felhasználni.
Annak érdekében, hogy valamennyit megőrizzünk az allicin gyógyhatásából, a tudósok azt ajánlják, hogy miután feldaraboltuk a fokhagymát hagyjuk állni tíz percig, hogy az alliináz elvégezhesse feladatát, és annyi allicin képződjön, amennyi csak lehetséges, mielőtt a főzés semlegesíti azokat. Tehát ha legközelebb főzünk, elsőként a fokhagymát aprítsuk fel és utána hagyjuk állni. Mire a többi hozzávaló előkészítésével végzünk, a szétzúzott gerezdekben nagyon sok allicin fog felszabadulni a sejtekből.
