Kedves Olvasó!

Az eddigiekben többnyire olyan dolgokkal foglalkoztunk, melyek közelében, hatásmechanizmusában vagy rendszerében mindig ott volt az élő ember! De ha komolyan végiggondoljuk, az emberrel, mint teremtménnyel igazán sohasem foglalkoztunk. Mondhatnám, az ember ismeretlen maradt! Igaz, mindenki behelyettesíthette a maga tapasztalata alapján az ideális embert, saját magát vagy ismerőseit vagy egy ideált, amilyennek magát elképzelte, vagy amilyen szeretne lenni. Most látva a világunk egyre égetőbb dolgait, merész lépést teszünk, megvizsgáljuk, milyen tulajdonságokkal rendelkezik az ember. Milyen törvényeknek van alávetve, akár tud róla, akár nem. Ehhez a vizsgálathoz Alexis Carrel munkásságát hívjuk segítségül.


Alexis Carrel (1873-1944) nem ismeretlen az olvasó előtt. Francia sebész, fiziológus, aki később Kanadába, majd az Egyesült Államokba költözött. 1912-ben orvostudományi Nobel díjban részesült az érsebészet és a véredények és szervek transzplantációja terén végzett munkájáért. Nem filozófus. A tudomány embere. Életét és idejének nagy részét az élő anyag vizsgálatával tölti, elsősorban laboratóriumokban, majd azokon kívül a világban, ahol az embereket figyeli meg és igyekszik megérteni viselkedésüket. Munkásságának területe a tudományos megfigyelés. Nem akar olyan dologgal foglalkozni, mely kívül esik ezen a területen. Megkísérli leírni a tényeket, elválasztva azoktól, amelyek csak valószínűek. Ezeket a megfigyeléseket az Ismeretlen ember (Man, the unknow, 1935) című könyvében írja le. 1938-ban visszatér hazájába, Párizsban dolgozik és megalapítja az „emberi problémák tanulmányozásának intézetét”.


Mint orvos, nagyon jó helyzetben van, mert különös erőlködés nélkül tanulmányozhatja az élet jelenségeit azok valós bonyolultságában. Az emberrel kapcsolatos megfigyelések leírásához kellő tapasztalattal rendelkezik, hiszen ismeri a beteget és az egészségest, a szegényt és a gazdagot, a tanultat és tanulatlant, a tompa elméjűt, a ravaszt, a bűnözőt, stb. De éppúgy ismer egyszerű embereket, farmereket, munkásokat, boltosokat, mint katonákat, politikusokat, államférfiakat, papokat, tanítókat és arisztokratákat is. Ebből a merítésből származik megfigyeléseinek sokasága, kiegészítve ezeket a laboratóriumi kutatásaival, a szövetek rejtett mechanizmusaival, az agyi működéssel melyek a szervi és szellemi működések alapjait jelentik.
Mindezeket úgy tudta összegyűjteni, hogy egyszerre élt az óvilágban és az újvilágban is. Ez utóbbiban a Rockefeller-féle Orvostudományi Kutatóintézetben dolgozik. Kiváló kutatókkal, kémikusokkal, fizikusokkal együtt. Itt az élet működésének alapkutatása folyt, mely felölelte az élettelen anyagnak a szerveződések irányába való törekvését, a vírusokat, a baktériumokat, egészen a testünk és a lelkünk harmóniájáig. A megfigyelő tudós számára ez egy kimeríthetetlen terület volt, és az ismeretek széles tárházát biztosította számára.

E rövid lírai bevezető után nézzük meg azokat a főbb gondolatokat, melyet 1935-ig összegyűjtött. Könyve nem a tudósoknak, hanem sokkal inkább a nagyközönségnek íródott.
A vizsgált téma, az ember bonyolult felépítéséből következik, hogy ahhoz, hogy önmagunkról kellő ismerettel rendelkezzünk, több tudományág behívására is szükség van. Nélkülözhetetlen, hogy az emberi viselkedés megértéséhez némi összefoglaló tudással rendelkezzünk a fizikai, a vegyi és az élettani mechanizmusokról. Van azonban itt egy elég nehezen áthidalható probléma - amit Carrel közel száz éve fogalmazott meg –, ami az élettelen anyagokkal foglalkozó tudományok lenyűgöző fejlődéséből és az emberi lét törvényeinek nem kellő ismeretéből fakad. Egyrészt a technikai fejlődés kényelmet hoz, másrészt degenerálja az embereket. Így az emberek nem értik meg a saját maguk által létrehozott civilizáció lényegét, és nem tudják, hogy testük és tudatuk természeti törvényeknek van alávetve! Bár lehet, hogy ezek a törvények homályosak, de éppúgy könyörtelenek, mint az élettelen világ törvényei, vagy a csillagok mozgását szabályozó törvények! Ebből következik, hogy az embereknek meg kell ismerniük testük és elméjük szükségszerű törvényeit, benső énjüket, embertársaikat és a kozmikus világ törvényeit is. Úgy tűnik, hogy az ember mindenek fölött áll, de ha degenerálódik, el fog tűnni a civilizáció szépsége, továbbá a fizikai világ nagyszerűsége is. Ha pedig józan ésszel visszatekintünk az elmúlt század eseményeire, nehéz azt mondani, hogy ez nem így van!
„Az emberiség figyelmének el kell fordulnia a gépektől és az élettelen anyag világától s az ember lelkére kell irányulnia, azokra a szerves és szellemi folyamatokra, amelyek megteremtették a gépeket, s Newton és Einstein világegyetemét.”


S itt és most kell ezzel a gondolattal szembeállítanunk a digitális érát, a mesterséges intelligenciát és a kérdést: vajon jó irányban haladunk-e? De azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy milyen lenne a világunk ma, ha Newton nem az élettelen világ dolgaival foglalkozik, hanem az élet és az ember legbelsőbb dolgait kutatja, és az élő anyag területén alkot olyat, amit az élettelen világban tett?
Egyre többen vannak azok, akiknek van elég bátorságuk, hogy belássák a szükségességét a szellemi, a politikai és a szociális változásoknak. Akik látják civilizációnk gyengeségeit, felismerték az ipari civilizációval való szakítás szükségességét, és azt, hogy másképpen kellene megfogalmazni az emberi haladás lényegét és útját! Talán, ha jobban megismerjük azokat a tényeket, amelyeket a tudomány kiderített az emberi lényekről, akkor nagyobb esélyünk lesz egy élhetőbb világ megteremtésében.
    
Jobban meg kellene ismerni az embert
    
Itt először az élettelen és élő világ kutatásával kapcsolatos alapvető dolgokra kell ránéznünk.  
Az élettelen világ a fizika, a kémia és a matematikai törvényei szerint nagy pontossággal leírható. Itt csak annyi megjegyzést kell tennünk a későbbi félreértések elkerülése végett, hogy a fizika nem a természet működését írja le, hanem csak azt, hogy mi emberek, hogyan gondoljuk, jelenlegi tudásunk alapján, a természet működését. Ettől függetlenül a természet úgy működik, hogy eleget tegyen a teremtés törvényeinek. A fizika és a kémia elvont és mennyiségi tudományok, matematikailag kezelhetőek, és bár nem oldják meg a dolgok végső mibenlétét, azért a jövőre vonatkozóan következtetéseket tudunk levonni belőlük. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember a fizikai és kémiai tudományok alapján megismerte az anyag tulajdonságait, akkor szinte mindent megismert, ami Földünk felszínén van, kivéve az embert.
Az élővilág azonban egy egészen más megközelítést igényel, s ebben az ember pedig különösen. Hiszen egy ember rendkívül bonyolult és oszthatatlan egész! A benne lezajló biokémiai folyamatokról, különösen a modern diagnosztikai rendszerek és képalkotó technológiák alapján egyre pontosabb információval rendelkezünk, azonban az események leírásánál nem sokkal jutott tovább a tudomány. További problémát jelent az, hogy az elemzéshez más tudományok eszköztárát kell használnunk. Ezek a szakterületek pedig a saját specialitásuknak megfelelően mutatnak fel eredményeket. Ez egészen odáig vezetett az orvostudományban, hogy a szakterületek a betegségekkel foglalkoznak, és nem látják mögötte az élő embert! Nem csoda, hisz a résztudományokból összerakott ember nem valóságos, nem az igazi, nem egyéb, mint sémák összessége. Ebből a gondolatmenetből számtalan kérdés következik!


Amikor egy tudományos alaposságú megfigyelő elkezd foglalkozni az élővilággal, úgy érzi magát, mintha egy őserdőbe került volna. Hatalmas, áttekinthetetlen sokszínűség, és az élő folyamatok sokasága. Amikor a kutató kinéz magának egy fogódzkodót és elindul, megfigyeléseit rögzítve, az időigényes tevékenység. Amikor visszatér a kiindulási ponthoz, azt már nem találja meg a korábbi állapotnak megfelelően. Lehet, hogy csak a környezete változott meg, de az is lehet, hogy eltűnt. Ezért nehéz olyan kérdésekre választ adni, hogy hogyan szerveződnek a vegyi anyagok, hogy egy bonyolult működésű sejtet létrehozzanak? A megtermékenyített petesejtben levő gének hogyan határozzák meg az egyén jellegét, jellemét, aki majd ebből a petesejtből fejlődik ki? A sejtek hogyan szerveződnek szövetté, majd szervekké? Azt ma már világosan tudjuk, hogy szövetekből, szervekből, folyadékokból és tudatból vagyunk összerakva. De nem sokat tudunk a tudat és az agy viszonyáról. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen mértékben és hogyan módosítja az akarat a szervezet működését! Nem tudjuk, hogy az étrend és még más számtalan esemény hogyan módosítja a genetikai örökségünket. Sok mindent tudunk az élő szervezetről és az emberről is, de olyan matematikai precizitással, mint ahogy az élettelen dolgokat megközelítjük és a folyamatokat leírjuk, nem rendelkezünk.


Tehetünk fel keményebb kérdéseket is, elmehetünk sokkal ingoványosabb talaj felé. A mechanikus jellegű dolgokat már elég jól ismerjük, de nem tudjuk, hogy milyen a kapcsolat a csontok, az izmok, a szervek működése és a szellemi és lelki tevékenységek között. Nem tudjuk, hogy olyan tényezők, mint a siker és a kudarc, a boldogság és a nyomorúság, az ítélőképesség és a merészség milyen kapcsolatban állnak a szervezetünkkel, és mi ezek lényege. Tudnánk folytatni a sort, és számtalan kérdést lehetne még feltenni, de nagyon sokra nem tudnánk válaszolni! Pedig ezek az ismeretek azért lennének fontosak, mert az ember döntéseit egyéni, közösségi és társadalmi szinten is alapvetően meghatározzák. Az ember, ez az „őrült majom” jelenét és jövőjét ezen kérdésekre adott válaszok ismeretében pontosabban meg lehetne érteni. Ennek hiányában marad a bizalmatlanság, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Nem hiába fogalmaz így a költő:

„Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Szabó Lőrinc:
 IMA A GYERMEKEKÉRT

Az anyagi világ meghódítása és az ezzel kapcsolatos energiák kivonása a teljes létből eredményezte azt, hogy az ember testének és lelkének vizsgálata majdnem teljesen kiszorult a mindennapi életből. Az ok egyszerű, saját testünk megismerése nem látszott olyan hasznosnak, mint az anyagi világ ismerete és a felfedezett előnyök alkalmazása. A külső világ leigázására tett erőfeszítések elterelték az emberek figyelmét testük és lelkük belső világáról. Inkább filozófusok foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, mintsem orvosok. Holott az orvosoknak kellett volna megteremteni az egészséges és beteg test összefüggéseinek tudományos igényű megértését és leírását, a betegségek megelőzése vagy hatékony gyógyítása érdekében. Pedig az emberek fizikai és kémiai vizsgálata majdnem olyan könnyű, mint a földi világ más tárgyainak vizsgálata. Az élettan ezt a területet sikeresen dolgozta fel. Sajnos az értelmet a teljes képtelenség jellemzi az élet lényegének megértésére. Ugyanakkor az emberben ott van a homályos vágy a betegség, a fájdalom, a halál és a világmindenségben uralkodó és azt vezérlő törvények megértése iránt. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az embertudomány a legnehezebb valamennyi tudomány között.


Az ember természetének jobb megértése érdekében meg kell vizsgálnunk azt, hogy milyen problémát okozott a környezet megváltoztatásában az emberek által feltalált tudomány. Ez azért fontos, mert egy élőlényre a környezet megváltozása okozza a legnagyobb traumát. A tudomány pedig egy új környezetet kényszerített az emberekre, melyet gyárak, városok, monoton munka, sok emberrel való találkozás és szinte a szabadidő teljes hiánya jellemez. Az embernek alig van saját rendelkezésű ideje! A magányosságot büntetésnek vagy ritka fényűzésnek tekintik. Gyakorlatilag ellopták az időnket a belső útjainkon való barangolástól! Pedig ez a kiegyensúlyozott idegrendszer és a minőségi életvitel egyik alapvető feltétele. De más hatások is érték az embereket, mint az orvostudomány és a higiénia, melynek során egyértelműen kimutatták a tisztaság fontosságát.


További nagy hatás, hogy az ész elsöpörte a vallásos hitet. A tudomány új szerepet kapott: a gazdagság, az egészség és a kényelem anyjává vált. Bizony, megjelent a kényelem, amiért majd súlyos árat kell fizetnünk, és már fizetünk is, beleértve az emberi szellem hanyatlását is! Számtalan egyszerű betegséget legyőztünk és helyüket degeneratív betegségek foglalták el. A mai világunk kimondottan mechanikus jellegű és profitorientált.
A szellemi tevékenység hanyatlása egyértelműen látszik. Ha megfigyeljük a különböző országok vezetőit, azt találjuk, hogy a közügyekkel foglalkozók erkölcsi és értelmi képességei csökkentek. Ezek a jellemzők nemcsak a megfigyelt országokra vonatkoznak, hanem az egész világra is! Úgy tűnik, civilizációnk nem termelt ki eléggé értelmes embereket magából, akik végig tudnák vezetni a társadalmakat ezen a veszélyes úton! A modern nemzeteket a politikai vezetők értelmi és erkölcsi fogyatékossága jellemzi, és ez a tudatlanság alapvetően veszélyes a nemzetekre.


A fentieken túlmenően figyelmet kell fordítani a nőkre is. Ők határozottan reagáltak a változásokra, a születések arányszáma drasztikusan leesett.     
Nézzük, hogy mindez a negatív jellegű változás, hogyan következett be? Modern, technokrata és profitorientált civilizációnk nagy bajban érzi magát, mert nem felel meg nekünk! Mert a civilizációt igazi természetünk ismerete nélkül építették fel, vagy úgy is fogalmazhatok, hogy építettük fel. Az építkezés nem egy tudatos folyamat volt, hanem a tudományos felfedezések véletlenszerűsége alapján született meg. A tudományos gondolkodás szeszélyeiből, az emberek vágyaiból, étvágyából, hiedelmeiből táplálkozva.
A profitorientáció a kutatásokat is alapvetően befolyásolja – eltekintve néhány országtól – mert ha a kijelölt kutatási terület nem látszik igazolni a profit érdekeit, akkor azt leállítják. Azaz, a kutatások nem a természet jobb megismerése érdekében folynak, hanem csak a magasabb profitráta eléréséért.
A tudomány hektikusan fejlődik, körülményektől, zsenik születésétől és még számtalan feltételtől függően. De bőségesen vannak eredményei, melyekből csak azokat választottuk ki, melyek a profit orientált világnak megfelelnek, és az emberiség érdekeinek figyelembe vételétől eltekintettünk. Döntéseinket a legkisebb munka - azaz a legnagyobb kényelem - és a legkisebb ráfordítás elve irányította. A döntésekben nem jutott szerep annak megvizsgálására, hogy mennyire fogja befolyásolni az emberek életét és szellemi tevékenységét.

Kedves Olvasó!
Nézz szét, nyisd ki a szemedet! Tedd fel a kérdést magadnak: ilyen világban akarsz élni? Biztosan nem! Annak áldozatai vagyunk, hogy az anyagtudományoktól elmaradtak az élettel foglalkozó tudományok! A létrejött bajok megoldásának egyetlen lehetséges orvossága van: ismerjük meg önmagunkat sokkal mélyebben és sokkal alaposabban. Ha ezt elérjük, akkor majd megérthetjük, hogy a modern élet milyen módon befolyásolja tudatunkat és testünket, lelkünket akaratunk ellenére. Ez lehetőséget fog adni az alkalmazkodásra, a környezet megváltoztatására és a Föld megmentésére is. Ha mindezeket feltárjuk, megtanuljuk testi, szervi valamint lelki életünk könyörtelen törvényeit, akkor majd megértjük erkölcsi és szellemi betegségeink okát és forrását. Ez pedig a gyógyulás alapfeltétele! Ennek a tudásnak birtokában majd megértjük, hogy mennyire nem szabad pillanatnyi szeszélyeinknek megfelelően módosítani környezetünket.
Létünk természetes feltételeit a modern civilizáció tönkretette, ezért az élettudományok szerepe felértékelődött és az összes tudomány között a legszükségesebbé vált.
(folytatjuk)

Barátsággal
Erdei István