A középkori pestisjárványokról, a kolerajárványokról, a lepráról a himlőről vagy éppen a spanyolnátháról alighanem mindenki hallott már, de volt néhány exotikus járvány is, amiről bizonyára már kevesebben. Az egyik ilyen Strassburg városán keresztül vált ismertté, s aki ismeri, leginkább a vitustánc néven hallhatott róla.

1518 nyarán Strassburg városának lakói különös jelenségre lettek figyelmesek: egy Troffea nevezetű fiatalasszony csak úgy elkezdett táncolni az utcán. Napokon keresztül táncolt. Egy hét után több, mint harmican, egy hónap múlva pedig csaknem négyszázan táncoltak az utcán. Csakhogy ez nem egy örömteli szórakozás volt: a táncosok borzasztó fájdalmakkal és hallucinációkkal küszködtek, amit a nyári forróság csak fokozott.

A folyamatos tánc elég megterhelő volt szervezetük számára, és többen agyvérzésbe, szívrohamba, vagy éppen a végkimerültségbe haltak bele. Naponta átlagosan 15 halottat jegyeztek.


Strassburg városi tanácsa az esetet forró vér okozta betegséggel magyarázta, amelyről akkoriban azt gondolták, hogy az agy átforrósodását idézi elő, ami őrültséghez vezet. Úgy vélték, ha a betegek kitáncolják magukat, a járvány magától elmúlik, ezért zenészeket fogadtak fel kezelésükre. Sajnos a tempós zene még inkább fokozta a problémát, így a város vezetősége isteni büntetésre kezdett el gyanakodni.

Bezáratták a bordélyházakat, a kocsmákat, és betiltották a táncot, és betiltották a zenélést. Mindezek ellenére a táncoló járvány folytatódott.

A strassburgiak végső elkeseredésükben Szent Vitushoz kezdtek el imádkozni, aki a betegségek gyógyításának szentje volt. A város vezetősége szekereken elvitette a betegeket a Szent Vitus oltárhoz. Itt misét tartottak és kereszteket, illetve piros színű szent olajjal átitatott cipőket osztogattak, melyek talizmánként szolgált. Ennek az intézkedésnek köszönhetően egyre többen gyógyultak ki a kórból.

A betegséget később vitustáncként, jánostáncként, illetve nyavalyatörésként kezdték emlegetni.

A járvány okáról több elmélet is született. Az egyik szerint a táncosok anyarozs-mérgezést kaptak, ami válthat ki hallucinációt, görcsös rohamokat és remegést is. Mások szerint epilepsziás rohamok, vagy egy különös táncos szekta randalírozása okozta a történteket.

A legvalószínűbb magyarázatot azonban John Waller történész dolgozta ki. Szerinte a kór valódi oka az úgynevezett tömeghisztéria volt.

Strassburg város lakói ugyanis a szokatlan események előtti húsz év során összesen öt éhinséget, valamint egy lepra és egy himlő járványt éltek át, melyek mindegyike számtalan életet követelt. Waller úgy vélte, a hatalmas mennyiségű elfojtott stressz elhitette az emberekkel, hogy testüket démonok szállták meg, és már nem képesek uralkodni önmaguk felett. A lakosok úgy érezték egy felsőbb hatalom irányítja őket, ami megmagyarázza a gyorsan ható vallásos gyógymódot is.

Nem ez volt az első eset Európában.  Előfordult már hasonló 1247-ben Erfurtban, 1374-ben pedig Aachen városát érintette a betegség, ami később tovább terjedt Németalföldre és Északkelet-Franciaországra is.

"Ez évben csodálatos népség jött Achenbe, s innen továbbvonult Franciaországba, Mindkét nembeli emberek, az ördögtől ingereltetve, kéz a kézben táncoltak körül az utcákon, a házakban, a templomokban, szökdécselve és zajongva. Amikor a tánctól kimerültek, mellfájásról panaszkodtak és kendőkkel dörzsölték magukat, ordítva, hogy különben belehalnak. Végre Lüttichben imák és áldások útján megszabadultak a kórtól."    – Magnum Chronicon Belgicum (1374)

A legkorábbi nyilvántartott felbukkanása 1418-ra tehető, amikor a Szent Vitus kápolnába vitették és ott gyógykezeltették azokat a beteggé nyilvánított embereket, akik a tánc általi révületben akartak – gyakran sikerrel – megszabadulni bajaiktól.

A betegség még ma is előfordul. A kórea (latinul: chorea) a kóros, akaratlan testmozgások egyik típusa. Számos kórállapotban megjelenhet, jellemző pl. Huntington-kórra is. Ritkán terhességben is kialakulhat (chorea gravidarum). A gyermekekben kialakuló reumás láz egyik részjelensége is a vitustáncnak nevezett kórea, mely hirtelen kezdettel, mind a négy végtag akaratlan mozgásával jár, ami a járásnak furcsa, táncszerű jelleget ad. Gyakran a nyak és a fej izmai is érintettek (pl. száj körüli izmok), a beteg akaratlanul grimaszolhat. Alvás közben a túlmozgások jellemzően megszűnnek. Az akaratlan mozgások mellett gyakori tünetek a fejfájás, koncentrációzavar, beszédzavar, irritabilitás és nyugtalanság, illetve a reumás láz egyéb szervi tünetei (pl. szívgyulladás, ízületi gyulladás, reumás csomók). A szívgyulladás (carditis), az ízületi gyulladás (arthritis) és a vitustánc a reumás lázak közé sorolható.

A vitustánc kifejezés a mai napig megmaradt a nyelvünkben - és mostmár a jelentését is tudjuk.