Miért kell változtatnunk azon, amit eszünk?
Az állattenyésztés az egyik legnagyobb környezetszennyező. A marhahús előállításához óriási mennyiségű víz, takarmány és föld kell, miközben rengeteg üvegházhatású gázt bocsát ki. Ha minden ember úgy étkezne, mint az átlag magyar, három Föld kellene hozzá.
De ez nem azt jelenti, hogy holnaptól mindenkinek vegánnak kell lennie. Arról van szó, hogy új fehérjeforrásokat keresünk, amik kevesebb erőforrást igényelnek, és közben legalább olyan táplálóak. És itt jönnek a képbe a rovarok, a laborhús, az algák és a gombák.
Tücsökliszt: fura név, ismerős íz
Amikor először hallunk tücsöklisztről, az első reakció általában: jaj, hát ez undorító. De gondoljunk bele. A rák és a garnélarák is rovar-rokonok, mégsem tartjuk őket undorítónak. Sőt, egy vagyont fizetünk értük.
A tücsökliszt nem azt jelenti, hogy egész tücsköket rágcsálunk. Szárítják, őrlik, és liszt formájában keverjük süteményekbe, kenyérbe, turmixba. Az íze enyhén mogyorós, földes, hasonlít a pörkölt napraforgómagra. Semmi furcsa, semmi rovarszerű.
Egy barátom próbált tücsökproteines kekszet, és azt mondta, hogy ha nem mondják meg neki előre, soha nem jön rá, mi van benne. Egyszerűen mogyorós keksz íze volt, semmi több. És közben annyi fehérjét tartalmazott, mint egy tojás.
Laborhús: hús állat nélkül
A laborban növesztett hús elég sci-fi-szerűen hangzik, de valójában egyszerű a dolog. Vesznek egy sejtmintát egy állatból, és azt tápoldatban szaporítják. Az eredmény ugyanaz a hússzövet, mint amit egy élő állatból kapnánk, csak egy állat sem halt meg hozzá.
Milyen íze van? Azok, akik már kóstolták, azt mondják, hogy szinte pontosan olyan, mint az igazi csirkemell vagy marhahús. Egy kicsit lágyabb talán, mert nincs benne az izmok természetes összehúzódása, ami az élő állatnál van, de ízben, állagban nagyon hasonló.
Persze, még nagyon drága. Egy laborhúsból készült hamburger pár éve még több millió forintba került. De most már csak néhány ezer forint, és a becslések szerint tíz éven belül olcsóbb lesz, mint a hagyományos hús.
Rovarprotein: ha nem látod, nem számít
Sok ember azt mondja: én soha nem eszem rovart. De aztán esznek ketchupot, ami tartalmazhat kárminvöröset, ami pajzstetvekből készül. Vagy édességet, amin fényes bevonat van, ami szintén rovarokból származik. Már most is eszünk rovarokat, csak nem beszélünk róla.
A különbség most az, hogy tudatosan, táplálkozási célból tennénk be az étrendünkbe. És nem egész lábakkal, csápokkal, hanem őrölt formában, amit be lehet keverni bármibe.
Az ízük általában semleges vagy enyhén mogyorós. Nem zavarja meg az eredeti étel ízét, csak megemeli a fehérjetartalmát. Egy tücsökproteines turmix ugyanúgy banános-epres ízű marad, csak közben többet ér táplálkozási szempontból.
Algaburger: nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik
Az algák szintén furcsa alapanyagnak tűnnek, de már most is rengeteg dolgunkban benne vannak. A sushi körüli alga, a spirulina por, amit sokan kevernek a smoothie-ba, vagy a zselésítéshez használt agar-agar mind algákból készül.
Az algából készült húspótlók ízükben hasonlítanak a gombaalapúakra: földes, húsos, umami ízűek. Egy algaburgert megkóstolva nem fogunk azonnal ráismerni, hogy alga van benne. Inkább úgy hat, mintha egy fűszeres zöldségpogácsát ennénk, ami véletlenül nagyon tápláló és proteindús.
Fermentált növényi termékek: a régi-új alapanyagok
A fermentálás nem új. Savanyú káposzta, kefir, joghurt, kimchi – mind fermentált ételek. De most kezdjük el újragondolni, hogy mire is használhatjuk ezt a technikát.
Fermentált babból húspótlót készítenek, ami nemcsak úgy néz ki, mint a hús, de úgy is viselkedik sütés közben. Növényi tejből sajtot fermentálnak, aminek valódi sajt íze van, mert ugyanazok a baktériumok dolgoznak rajta, mint egy igazi sajton.
Ezek nem műanyagízű tofuk vagy unalmas növényi hamburgerek. Ezek olyan ételek, amiket tényleg lehet élvezni, és közben nem kell kompromisszumot kötni az ízben.
Tíz év múlva mivek lesz tele a kosarunk?
Valószínűleg nem fog egyik napról a másikra minden megváltozni. Nem fogjuk kidobni a megszokott ételeket, és holnaptól csak rovart enni. De azt láthatjuk, hogy lassan, fokozatosan beépülnek majd ezek az újfajta táplálékok is az étrendünkbe.
Lehet, hogy hetente egyszer-kétszer laborhúst veszünk hagyományos helyett, mert olcsóbb és környezetkímélőbb. Lehet, hogy a sima liszt mellé veszünk tücsöklisztet is, és azt keverjük a palacsintatésztába extra fehérjéért. Lehet, hogy vasárnapi ebéd helyett nem csirkemellet sütünk, hanem algaalapú szeletet, amit a gyerekek úgyis megeszik, mert úgy néz ki és úgy is ízlik, mint a rántott hús.
Nem ijesztés, hanem lehetőség
Sokszor úgy beszélünk ezekről az ételekről, mintha kényszerből kellene enni őket. Mintha az lenne a jövő, hogy lemondunk az ízről, és valami műanyag massza lesz a tányérunkon. De ez nem erről szól.
Arról szól, hogy több választásunk lesz. Hogy a megszokott mellett megjelennek új lehetőségek, amiket kipróbálhatunk. Hogy nem kell megváltoztatnunk az egész életünket, csak nyitottak lehetünk arra, hogy vannak másfajta fehérjeforrások is, amik ízletesek, egészségesek, és közben kevésbé terhelik a bolygót.
