A rovarok már most is fontos részét képezik körülbelül 2 milliárd ember étrendjének világszerte, ám a rovaralapú ételek bevezetése azokban az országokban, ahol hagyományosan nem tekintik őket élelmiszernek, komoly kihívást jelent.
A tücskök, különösen a házi tücskök, fenntartható élelmiszerforrásnak számítanak. A tücskök szén-dioxid-kibocsátása egy kilogramm ehető fehérje előállításához képest jelentősen alacsonyabb, mint más állati fehérjeforrásoké, mint például a csirke, sertés, vagy szarvasmarha. Ezen felül, a tücskök takarmány átalakítási aránya is kedvező, hatékonyan alakítják át az elfogyasztott élelmet testtömeggé.
Körülbelül 80%-uk ehető, ami arányaiban magasabb, mint a legtöbb húsfajta esetében. A rovarok tenyésztése kevesebb vízfelhasználást igényel, mint például a szarvasmarha tenyésztése, így a rovaralapú étrend a vízfogyasztás és a földhasználat szempontjából is fenntarthatóbb.
A tücskök magas tápértékkel rendelkeznek, gazdagok vasban, rostban, kalciumban, káliumban és B12-vitaminban. Ami a fehérjebevitelt illeti, 100 gramm tücsök 28,6 gramm fehérjét tartalmaz, így egy 70 kilós felnőttnek naponta körülbelül 200 gramm tücsköt kellene fogyasztania a napi ajánlott fehérjebevitel biztosításához. Ezt összehasonlítva, ugyanennyi fehérje beviteléhez több mint 220 gramm marhahúsra lenne szükség.
Sokak szerint a rovaralapú ételek, beleértve a tücsköt is, kellemes ízűek. Egyesek szerint a rovarok íze hasonló más fehérjeforrásokhoz, textúrájuk pedig meglepően kellemes.
